Most egyedül vagyok,
még magamra hagyott.
El, egy csepp csepereg,
és gyorsan lepereg.
aztán kettő, három,
nem egyedül várom
könnycseppek maradnak
ők sohasem szaladnak

A távol csendjében,
érintenélek meg.
Halkan közelednék,
s félve néznék feléd.
Remegő kezemmel,
simítanám kezed,
remegő szívemmel
érnék a szívedhez!

Forró szádat keményen,
Szegezném az enyémhez!
Lánccal összekötve,
szét, semmi sem szedne.
Sima tenyeremmel
a hátadhoz érve
kulcsolódnánk egybe
s maradnánk örökre!