Az ágyban feküdtek mindhárman. Judit belül a fal mellet, neki amúgy is ott a helye, mondván neki könnyebb kimászni.Középen Borika ficánkolt, már tíz éves de még mindig imád apáékkal feküdni.
- apu én úgy szeretnék egy kistestvért - kérlelte az öreget aki az oldalán feküdt , mert így jobban elfértek,meg könnyebben tud incselkedni a gyerekkel.
- hát anyádnak szólj babám, mert én is szeretnék még neked egy kistestvért..
Anyának ugyan szólhatsz, kicsim mert nekem már többet nem lesz kisbabám,- mondta azon a jellegzetes sipító hangján amit igazából Borika a legjobban szeretett az összes hang közül.- nekem elég volt ez a három szülés.
- De anyu!!!!- próbálkozott a gyerek.
Nem baj kicsim - szólt az öreg - apa majd hozz neked egy kistestvért,- kezdett incselkedni az asszonyával.- apa még nem öreg, - és csúfolódva kuncogott.

Váratlanul a kislány sírni kezdett:- de nekem nem "olyan" testvér kel, hanem akit az anyu szül!!
Meglepődött a házaspár, kellet egy kis idő míg megértették a helyzetet, Elek próbálta menteni a dolgokat.
-De hát mire gondolsz kicsim, apa az intézetből akar neked testvért hozni, tudod, vannak olyan gyereke, akiknek valamilyen okból nincsenek szülei, és közülük, esetleg lehetne testvéred.
Érezte hogy silány a magyarázkodás, de a gyerek látszólag megnyugodott. Valóban gondoltak rá többször is hogy ha a dolgok úgy alakulnak,esetleg megpróbálkoznak még gyermek neveléssel. Mindketten imádják a gyermekeket, és nem csak saját hármukat.
Teljesen megnyugodott Borika de látszott hogy még valami motoszkál benne, mert még nem játszott felszabadultan. Végre megkérdezte,: - apa és ha annak a kisgyereknek testvére is van - kérdezte Kérőn, - azt is elhozzuk?