A hazugság utálatot szül
Az utálatból hábórú lesz.
Ahol hazugság van, ott halál van,
Ahol halál van ott nincs már remény,
Ilyen az élet, ennyire kemény,
Nem könyörül senkin sem!
Ahol hazugság van ott
Kényszert szül a ösztön:
Életben kell maradni,
A korral kell haladni,
Minden becsületest elfeledni,
Lehetőleg sokat hazudni,
Hogy ne kelljen elviselni az igazságot.
Hazug vagy!
És ahol hazugság van ott utálat van,
És nem lehet élni utálatban,
Kivet a föld magából, mert
Méreg vagy a testében.
Ahol hazugság van,
Ott hazug emberek vannak,
Hazug házakban laknak,
Hazug életet élnek egy álarcban,
Egy kis világban, ahol minden szép,
Mert ők úgy akarják.
Ahol hazugság van, ott nincs remény,
Elhull, mind, ki nem kemény,
Ki nem hazudik vissza...
Ahol hazugság van, ott hazugság van,
Hazugságban él minden ember,
És mindenki boldog, mert hazug,
Hazudik saját magának is!
Vedd hát le álarcod, lásd a világot!
Miattad vérzik te hazug!
Ahol hazugság van, ott vagy te,
Ott rontasz el mindenkit, mert azt hiszed,
Hogy te vagy a minden! De te semmi vagy, mert hazudsz!!