Miért szánalmas a világ?
Miért szánom a lelkem?
Miért fáj a lét nekem?
Nem a megoldást keresem,
Nem akarom, hogy jobb legyen!
Nem a temetőben keresem a helyem,
Varjak közt, sírok közt
én még nem nyugodhatok!
Rózsák ölelésében, vérző sebekkel
Ha kell, tűröm a tövis fájdalmát.
Fekete éjjen, fekete lelkekkel,
Síró lelkekkel élem az életem.

Nekem nem szánalom kell!
Én csak végre nyugodni akarok,
Hogy elragadjanak sötét karok,
A sátán szemébe akarok nézni!
Le akarok köpni! Ő meg fog ölni
Ha közelíteni merek hozzá.
Tán meg akarok halni?
Tán a lelkem adom neki?
Talán a létem adom neki...
De én nem félek! Erős kard az enyém!
Erős az én váram! A hitem a gyenge...
Síró lelkekkel élem az életem.