Fekete vasárnap fekete az ég is
Gyászos testemre feketét öltök én is,
A fekete ég alatt most elindulok
A virágostól fekete rózsát kapok,
Minek tövisei szúrják a kezemet
Égetik belülről fekete lelkemet.

Sötét ég alatt magányosan kóborlok
Messze e világtól, hol nincsenek nyomok,
Hol nem találhat rám senki ember fia,
Ott, hol tündököl a megváltás kapuja.

Ahol a fekete égbolt színbe borul,
Ott testemről gyászos ruhám a porba hull
S Fekete rózsám pirossá válik majd
És kezemen csak néhány tövisseb marad
Talán fekete lelkemre megváltás vár,
Így koporsómból kilépek, indulok hát.