Szoktam mondogatni, hogy nem érdekel a korom, ha megérem, talán 90 évesen is jól fogom érezni magam a bőrömben. Addig mondogatom, hogy el is hiszem. De mindenféleképpen legcsodálatosabbak a gyermek és ifjukori évek. Talán azért voltunk boldogabbak, még akkor is , ha nélkülöztünk, mert kevesebbet tudtunk, kisebb volt az igényünk, olyasminek is örültünk, ami már teljesen közömbös. Nehéz már olyan filmet találnom, amelyik nagyon lekötne. Emlékszem 6 évesen egy mese a három medvéről annyira izgatta a fantáziámat, hogy aludni sem bírtam. A szüleim nem hagyták, hogy este végigolvassam.

Az utóbbi időben gyakrabban eszembe jutnak a 40-50 évvel ezelőtt történtek. Izgalmas gyermekkorom volt mostani szemmel nézve. Akkor nem volt napközi, utcán töltöttük a szabadidőnket. Utcák szerint "bandákba" verődtünk, harcoltunk, verekedtünk. Ha otthon kikaptunk, büszkén mutogattuk egymásnak a "húrkákat". Miénk volt az egész város, a temető, a löverdő. Tériszonyos voltam, vagyok, de mindig mentem a többiekkel mindenhová, komoly életveszélynek voltam kitéve mostani szemmel. Felmásztunk a várfalára, lent a nagy mélység, keskeny pallókon mentünk át a patakokon stb. Romantikus volt.
Egyszer miattam fázott rá a kis "bandánk". Szőlőt mentünk szedni ( a C vitamint mi gyerekek igy szereztük be magunknak). Én voltam a felvigyázó. Felmásztam a kerítésre és onnan figyeltem. De az őr engemet látott meg hamarább. És közeledett. Megláttam őt és integetni kezdtem a társaknak. Azt akartam velük közölni, hogy ne jöjjenek közelebb, maradjanak ott, ahol vannak. Ők félreértették és szépen mindannyian előkerültek. Meglettünk ijesztgetve, hogy értesítést küldenek az iskolába stb. Először jócskán beijedtünk, de az egész ügy azzal fejeződött be, hogy a kötényünk meglett szépen pakolva szőlővel, jól eldiskuráltunk az őrrel, ő sem unatkozott, mi is jól jártunk vele. Búcsúzóul megigértette velünk, hogy máskor nem fogunk lopni, mert ez csúnya dolog, hanem keressük meg őt, neki mondjuk el, mire van szükségünk. Természetesen, mi a jól bevált módszerünk szerint cselekedtünk tovább.