Az Osgyán egy kocsma, volt. Mennyi bánat és szenvedés, forrása.
És ugyan akkor volt egy másik szerepe is. az állomás felé épp útba esett, nem lehetett kikerülni, se reggel, se este, vagy délután. Mindig rajta keresztül vezetett az út.
Reggel Osgyán néni, előre kitöltötte az összes poharába a feleseket, és az emberek a derék szocializmust építő munkás osztály,úgy állt sorban a szürke, bádoggal bevont pult előtt, mint a vonat jegypénztárban. Csak itt gyorsabban ment a sor, mindenki előre kikészítette a pénzét, kinyújtotta a kezét, odaadta pénzt,és visszafelé mozdulatban már hozta is a szájához a poharat. egy hátracsapott fejmozdulat és kész, egy pillanatnyi megállás, majd pohár le, és nyomás kifelé, tovább.Nem lehet álldogálni, feltartani a sort hiszen mindenki sorra kell hogy kerüljön a vonat indulásig.
Aki a Felsőtelepről jött az állomásra az a Pepibe tért be és az jobb helyzetben volt, mert a Pepi szinte a vágányok mellet állt és ha a vonat már bejött, még mindig meglehetett kockáztatni egy "gyorsat", hiszen a gőzös az a csodálatos 424-es csak lassan , méltóságteljesen indult el, megvárva az utolsó embereket is.
De ez az Osgyán messzebb volt az állomástól, és csak a legbátrabbak és fürgébbek maradtak utoljára, akik már mozgásban ugrottak fel a lassan gyorsuló vonatra. Miközben az emberek kíváncsian szurkoltak , hogy sikerül -e nekik a felkapaszkodás, majd mindenki megnyugodott
és megbeszélték ,hogy milyen szerencsés is ez a fiatalember, hogy még feltudott ugrani.
tehát mindig volt aki már nem futott a vonat után, inkább megivott még egyet és megpróbálta megvárni a következőt, meg különben is, Osgyán néni se maradhat egyedül, legalább egy kicsit elbeszélgetünk...és bár ment még aznap két vonat a mi barátunk már nem vonatozott, viszont Osgyán nénit egészen a késő esti zárásig szóval tartotta.
Szép idők voltak, szerettem apám nagy kérges kezét fogni, és érezni, hogy büszke rám,szememet lesütni, mikor dicsekedett Osgyán néninek: itt van a fiam is!. és mindig kért egy málnát vagy jaffát. Eleinte csak kicsit, de mikor már megnőttem és a pult fölött is átláttam, na akkor már a jaffából is nagy dukált.