Őszi napok, keserűség.
Fülembe a szél
bús dallamot zenél.
Árnyék mi vagyok.
Ó, szomorú hangok!
Végre elhallgassatok!
Emlékképek, szerte fussatok!
Őt vélem hallni, s látni,
habár nincs már itt.
Emlékek, mért nem tudtok semmivé válni?
Mért fáj, s mar szívembe
a múlt fekete szele?