Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Székács lászló
Alkotások száma: 248
Regisztrált: 2006-07-08
Belépett: 2020-05-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Versek (246)
Feltöltve: 2006-12-11 21:50:12
Megtekintve: 5917
Ősz
a nyár hosszú útja zenitjén túl,
aranyból barnába pörzsölődik,
napja alább úszik, hamvasodik,
porköpenyét hetykére veti,
hajnalok fázós derengéseire,
fárad, szuszog a dombokra mászva,
bíztatja magát, néha szele is zihál,
füttyei nádasok közé csapkodnak,
ijedt békák csendet vartyognak

ősz, ősz, csendben, rejtő ködökben
mégis beszökik, völgybe, hegyre,
s vigyáz a tavaszra váró rügyekre,
szélben fürdő levél zörög
bukdácsolva száraz fűszálak között,
és hajnalonta már deres hideg,
zúzmarás berkek, csendek,
s ő hagyja a hópelyheket, dunyháját,
hogy fagy elöl fehérbe altassák


(2006.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-12-15 11:48:00
Na igen, csak úgy szép. :)
2006-12-14 23:43:32
Szia mephisto! Kösz a véleményt. Persze ne depis szürke, nyirkos, csöpögős, hidegrázós ősz legyen. Ez is hozzávaló, de a szép, száraz, szín és hangváltós ősz az élvezetes. :o)) üdv Laci
2006-12-13 23:09:30
Jó vers. Bennem is hasonló kép él az őszről. Szerintem ez az egyik legszebb évszak. Gratula!
2006-12-12 23:38:20
Szia vendég! Kösz kedves értékelésedet. :o)) üdv Laci