Szomorú fekete pulikutya vigyáz a házra, kertre ebbben a vége felé baktató 2006-os esztendőben. Öreg már szegény, 12 éves. Egy arrajáró megállt, és kiszámította: ez embernél már hetvenhez közeli életkor. Jól számította ki? Nem tudom, de a kutyus láttán úgy gondolom: nem tévedhetett sokat.
A kertben csinos madarak röpködnek: főleg széncinegék, de a rigók is elegánsak egyszerű fekete vagy barna tollruhájukban. Ezek mindig ott vannak más budapesti kertekben is. Apám, közvetlenül halála előtt, azt állította: nem csupán madarakat, hanem egy mókust is látott. Ebben kételkedtem, talán csak álmában jelent meg a kis bundás gyermekkedvenc.
A kert hátsó részében valamikor fehér nyúl is volt, ketrecben. Néhány éve valóságos csoda történt: igazi vadnyúl jött a távoli földekről, és szerelmet vallott a fehér nyuszinak. A szerelem oly szelíddé tette, hogy szüleim megfoghatták. Hagyta magát elszállásolni a ketrecben, a fehér nyuszi mellett. Később sógorom a nagytermetű vadnyulat levitte Veszprémvarsányba.
A kertben hatalmas hársfa. A három szoba egyikéből meg jól látni ifjúkorom mesebeli almafáját. Szép sárga almák teremtek rajta, hasonlítottak Árgyílusék aranyalmáihoz, de felejthetetlen édes ízük maradt meg emléknek. Mi lett volna, ha valóban aranyalmákat terem a fa? Talán semmi jó, csak rossz. Különös a világ, azaz inkább az emberek teszik különössé, de nem úgy, hogy ez a különösség jó oldalát mutassa.
A szobák alatt szuterénhelyiségek, ezek is kapnak elegendő fényt. Itt fogtam olykor virágcseréppel és fél dióval egeret, kicsit játszottam vele, azután humánusan elengedtem. Egyszer, kíváncsiságból, a ruhásszekrénybe telepítettem be az átmenetileg hajléktalan farkincást.
Mindenütt múlt, mesék, mások meséi, meg az enyémek. Meg valódi történetek, sok mindenről, még az elefántcsonttal díszített markolatú igazi forgópisztolyról is, amelyiknek szomorú vége lett. Mindenütt emlékek, jók, rosszak egyaránt. Emlékek Anyámról, Apámról, a Nagyszülőkről...többször írtam már Róluk verset, és fogok a jövőben is, ameddig élek.
Jó lenne összecsomagolni emlékeimet (sok fájdalmas is van közöttük) és eladni az Emlékek Házát, Kertjét. Vállalkozásra is alkalmas. Tetőterében könnyűszerrel további szobák is kialakíthatók volnának. Jó lenne, ha még új emlékeket, álmokat, vágyakat élhetne át a ház, a kert, másoknál, olyanoknál, akik több reménnyel néznek, nézhetnek a jövőbe, mint én.
(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból)