1.
Elvira, csinos arcocskájával, filigrán termetével semmi ben nem különbözött a többi huszonéves lányoktól, asszonyoktól. Egy-két csalódáson túl, hosszabb-rövidebb párkapcsolat ki-sérletezésébe beleunva, egyidőre letett a férjhezmenetelről. Kedvenc szavajárása volt, hogy a férfiak mind pernahajderek, és csak kihasználják a nőket. Függetlenségét tanult szakmájára-ruhaipari technikusként végzett a középiskolában-, és saját, összegyűjtögetett pénzecskéjén megvásárolt másfélszobás lakására alapozta.
A helyi FÉKON üzemében, ahol női fehérneműket gyártottak exportra pár év alatt szalagvezetővé, majd MEO csoportvezetővé lépett elő. Ő felelt, a kiszállításra kerülő minőségi árú hibátlanságáért. A férfiak különösebben nem érdekelték. Mindig is viszolygott a penetráns kanszagtól, a böfögő, TV előtt elterpeszkedő hímektől. Pár hetes, hónapos együttélés után a legtöbbnek vagy kiadta az útját, vagy önként léptek a távozás hímes mezejére.
Barátnőivel a helyi Reiki klubba jártak és elvégezték a szeretetgyógyítás, energiaadás összes beavatásait. Tenyeréből delejes erő sugárzott. Akire rátette a kezét, azon forróság futott át, és hamarosan elfelejtette kínzó migrénjét, gyomor, vagy bélgörcseit. Egyszer meggyógyította a szomszéd néni kiskutyáját, mert szorulása lett és félő volt, hogy megáll benne a szél, és bélcsavarodást kap. Katinéni sírva, zokogva vitte, át Virágoz a kis mopszlit, akinek lógott füle farka. A kutya mintha érezte volna, odasimult Elvira tenyerei alá, majd hanyatt dota magát és nyelte meztelen, felpüffedt hasikája az energiát… tíz perc mulva hatalmas robajjal távoztak belőle a belészorult szelek! A kutya meggyógyult. Hálásan megnyalta Elvira kezeit és farkincáját vígan lobogtatva hangos vakkantással adta a világ tudtára, hogy jól van.
Vira, merthogy barátai így becézték, elindult az ezoterikus fejlődés útján. Abban az időben sok ezoterikus kiadvány került forgalomba. Ő pedig egyiket vette a másik után. Falta ezt a csodavilágot. Így került belőle több kézikönyv is a tenyérjóslásról, a cigánykártyáról, és a harmadik szemes látás tréningről. Szépen haladt az Ezoteriában és ez ki is elégítette a lelkivilágát. Testiségre nem igen vágyott, mert kellemetlennek találta a nemi érintkezést. Úgy érezte, hogy a férfiak mind egyet akarnak csak: a testét. Kiélvezni magukat benne, aztán lefordulva róla mély kómába esve vad horkolásba kezdeni.
Harminötödik évébe lépett, amikor, hirtelen fordulatot vett élete. Úgy kezdődött a dolog, hogy a brigádból minden hétvégén más, és más hozott ki a helyi gyermekotthonból kis bölcsis és ovis kislányokat, kisfiúkat, hogy érezhessék a családi otthon melegét. Mindig úgy menetek, hogy harminc, negyven csokit, kindertojást, nápolyit, cukorkát vittek, mert szívszaggató volt látni, hallani amint a kis karok ölelték őket, kapaszkodtak beléjük. És csiripelte, mint a kis rigó:–engem vigyél magaddal néni! Ugye engem viszel magaddal? Én jó leszek, szeretlek néni!– így rimánkodtak egy kis szeretetért. A brigádtagoknak a szíve szakadt meg, de csak 4 kisgyermeket vihettek magukkal hétvégén.
Elvira egy tökéletes szépségű kis cigányfiút vitt elsőre haza. Ebből aztán nagy szerelem lett. A kétéves Lacika ettől kezdve csak Virával akarta a hétvégéket tölteni. Lassan a havi egyszeri kihozatalból minden hétvégi program lett. Alig várták mindketten, hogy elteljen a hét, Lacika kis kezeivel a kerités rácsaiba kapaszkodva leste, várta, hogy feltűnjön a rozzant Trabant az úton.
Egyszer hívatta az intézet vezetőnője, hogy beszélni akar vele.
–Nézze Elvira. Tudjuk, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz a kis Orsós Lacikával. Azt is tudjuk, hogy Ön konszolidált körülmények között él. Szép fizetése, jó állása, lakása van. Erkölcsileg sem hallottunk Önről semmi rosszat. Gondolkozott-e már örökbefogadásról?
–Megmondom őszintén nem. Szeretem a gyerekeket, sajnos én nem szülhetek, mert meddő vagyok.
–Mi lenne, ha a Lacikát örökbe fogadná?
–Ezen még nem gondolkoztam.
–Akkor most gondolkozzon! Lacikáról végleg lemondtak a szülei. Örökbe adható. Az első, megfelelő személynek örökbeadjuk. Ha ön ragaszkodik hozzá, akkor aludjon rá egyet!

Elvira nem sokat gondolkodott. örökbefogadta Lacikát. A kisfiú beszédhibás volt, és beilleszkedési zavarokkal küszködött. Ez sem számított. Úgy érzete, hogy ez a kisfiú annyira ragaszkodik hozzá, hogy megszakadna a kis szíve, ha eldobná magától, átengedné másoknak. Igent mondott és Lacika végképp Elviránál kötött ki.
Mivel a kisfiú problémás, fejlődésben és szellemileg visszamaradott volt, igy 6 éves koráig elmehetett vele GYES-re. Mintha a sors keze egyengette volna az útjukat. Amint Elvira otthon maradt a kisfiúval, rá egy évre megszűnt a vállalat. Munkanélkülivé vált. Most már Lacika tartotta el őt a felemelt GYES-ből kapott jövedelemből. Elvira a végkielégítésből vásárolt egy számítógépet és megtanulta a használatát. Nem tudta még mire lesz jó, csak megérezte, hogy még szüksége lesz rá.

2.

Még mielőtt lejárt volna a GYES mentőövet dobott neki a sors. Számmisztikai tanfolyamot hirdettek. A 200 órás intezív képzéssel olyan elméleti és gyakorlati tudásra tettek szert az ügyesebbek, hogy nemcsak tökéletes éves előrejelzést, vagy több éves prognózis tudtak adni egy, egy személyről, hanem aki kisebb hírnévre tett szert, még oktathatott is. Természetesen illegálisan, engedély nélkül, adózás nélküli tevékenységként. Domoklesz kardja mindig ott függött a feje felett, hogy mikor jelenti fel valamelyik jóakarója.
Közben Lacika hétévesen esőosztályba iratkozhatott. Büszkén fogta anyukája kezét iskolába menet és rohant karjaiba, amint meglátta iskola végeztével a kapun kívül rá várakozó alakját. Lacika nagyon segítőkész, szorgalmas, ügyes stramm kis emberkévé vált. Eleinte Elvira megpróbálkozott több kisebb varrodánál, a helyi ruhagyárnál, de számára, a tudásának megfelelő beosztás nem, sőt még közönséges varrónői státuszt sem tudtak biztosítani. Enni, ruházkodni kellett. A lakást is fenn kellett tartani, így hát, semmivel nem törődve elkezdte az illegális tevékenységet.
Hála az Internetnek, és a jó, találó sorselemzéseinek hamarosan ismertté vált a neve szakmai körökben és mindig megvolt az a heti négy-öt munka. Ebből összejött annyi amennyiből még félre is tudtak tenni valamicskét. Már tízéves volt Lacika, amikor hivatalos értesítést kapott, hogy jelenjen meg a Városháza Szabálysértési irodáján. Tudta, hogy ez tevékenységének a végét jelenti. Citerázó lábakkal kopogtatott be az előadó ajtaján.
Az íróasztal mögött nagydarab, nyúlszájú, vöröshajú, savószín szemű, tömpe orrú ember ült. Kezébe vette az idézést, forgatta, majd a számítógépből előhívta az anyagot. Vizslatón végigtapogatva szemeivel az előtte ácsorgót megszólalt.
–Asszonyom, tudja, hogy miért van itt?
–Bocsánat, lány vagyok: Kovács Elvira.
–Elnézést, nem akartam megsérteni! Szóval ön évek óta folytat illegális tevékenységet, ami után nem adózik.
–Elismerem, mit tagadjam, de előadó úr, gondoljon csak bele: egy tízéves gyerekkel, lakást fenntartani állás nélkül, maga mit tenne a helyzetemben?
–Mit tennék? Lejárnám a lábamat, hogy állást találjak! Ha kell, akkor elmehetett volna takarítani, éjelliőrnek, kalauznak, tudomisén minek! Aki keres, az talál. De, úgylátszik maga megunta a keresgélést és kontárkodásra adta a fejét! A dolog könnyebbik oldalát fogta meg. Zugvállalkozó lett!

–Igaza van. Most mit tegyek? Ugorjak le a tizedikemeletről, vagy álljak ki a hatos útra kurvának! Undorodom a férfiaktól, így kurva nem lehetek, takarításra minden hely foglalt. Éjjeliőrnek még nem próbáltam jelentkezni…
–na, hölgyem, ne fogjuk fel ennyire mereven a dolgokat! Most mért néz rám úgy, mint Szent Johanna a máglyáról a hóhéraira! Én csak teszem a kötelességemet. Megbüntetem magát egyszer, kétszer, háromszor… egy-másfél évig elhúzzuk a dolgokat. Addig meg csak talál magának valami munkát. Mivel is foglalkozik maga? Valamiféle jóslásokkal, mi, hogy számmisztika? Kutya legyek, ha értem, hogy lehet ebből pénzt csinálni?
–Ha, szólhatnék valamit a mentségemre édes úr, akkor kérek előbb egy üres papírt, tollat!
–Mit akar, vallomást tenni? Nem vagyunk a vizsgálótisztnél, én csak a szabálysértési előadó vagyok.

–Tudom, de most felcseréljük a szerepeket uram. Maga fog vallani nekem és pár szóval felvázolom az életútját! Név, születési hely évszám! Kérem sorolni, és máris írom!
Az előadó meghökkent egy pillanatra, majd mintegy megbabonázva bemondta az adatait. Elvira számolásba merült, osztott szorzott összeadott és máris sorolta.
Ön, egy sporcentrikus beállítottságú, közösségszerető ember. Mértéktelenül italozik, kártyázik, szereti a szerencsejátékokat. A nőknél nincs sikere. Kétszeresen elvát. Három gyerek után fizet gyerektartást. Hivatali visszaélésekre hajlamos…

–Állj! Csitt, ne tovább! Ki vagy te, boszorkány? A vesémbe látsz? Honnan szedted ezeket a dolgokat, amit a pofámba vágtál!
–Mért, tévedtem valamiben?– nézett az előadó savószín szemeibe Vira mágikus tekintetével.
–Nem, egy szóval sem mondtam, hogy hazudtál, rágalmaztál, de, hogy még korrupt is vagyok! Ad, abszurdum! Jó, szeretem a szeszt, a kártyát, de nem gépezek! Ésszel nyerek vagy veszitek. Attól függ milyen a lapjárás. Szabadidőmben játékvezető vagyok. A foci a mindenem. Ezt is eltaláltad. Kétszer váltam. Stimmel, de nem én hagytam el a családomat, ők dobtak ki a saját lakásomból. Kétszer kezdtem újra a padlóról. Azthiszed nekem olyan könnyű! Jó, a nyomtató lónak sem lehet bekötni a száját, néha elfogadom a jattot, ahogy neked is félretenném, halogatnám az ügyedet. Van bennem is emberség: a legkisebbel sújtanálak. Ja, de felbosszantott hölgyem! Felejtsük el az egészet!

–Tudja maga azt, amikor hazamegyek innen, és a kisfiam megkérdezi hoztál valamit anyuci? És hiába kutat szatyromban, nem talál benne semmit? Tudja maga azt, hogy minden nap túléléséért meg kell küzdenem? Az államot, csak az adó érdekli! De hogy úgy élünk, mint a Toldi lova, hogy felfordulunk, mire kivirágzik nálunk a kapitalizmus? Hogy belepusztulunk a nagy várakozásba!

–Álljon meg a menet!– csapott az asztalra az előadó.– itt most én kérdezek, büntetést szabok ki. Nem maga vádaskodik. Világos. A rendszert lehet csepülni otthon, az utcán, de itt a hivatalon belül nem. Különben megsúgom magának, kettőnk közt maradjon: a rendszer úgy korrupt, ahogy van. Velejéig romlott. Fejétől bűzlik a hal és mi isszuk a levét… azthiszi nekem könnyű kifizetni a havi hetvezer forintot albérletre. És még élni is a maradékból… fele fizetésem elmegy a gyerektartásokra.

Szóval akkor megegyeztünk hölgyem. Megbüntetem ötezer Ft-ra. Egy időre lezárom az ügyét. Hivatalos levelet fog kapni és egy csekket, amire befizeti a Hivatalnak a büntetését. A levelet személyesen fogom kikézbesíteni, amikor elmegyek a sorselemzésemért. Apropó, mennyit taksál egy sorselemzés?
–Baráti alapon tízezer Ft uram.
–És hivatalosan?
–Magának ötezer, édes úr…
–Mikor mehetek a sorselemzésemért?
–Pénteken este hátórára jöjjék! Addigra meglesz. Dossziéban kéri, vagy kötve?
–Önre bízom asszonyom! Viszontlátásra.

3.
Elvira úgy szédelgett hazafelé, hogy fejében kavarogtak a gondolatok. Mindenestre mellbevágta az előadó empatikus hozzáállása az ő helyzetéhez. Éppenezért apai-anyait beleadott a sorselemzésbe. Részletesen feltárta a múltat és egy évre előre megjósolta az előadó sorsát.

Pénteken Cicvarek Lajos, egy szatyor finomsággal felpakolva jelentkezett Elvira lakásán. A kisfiú rögtön ezzel fogadta.
–Mit hoztál?
Lajos a kisfiú kezébe nyomta a finom nassolni valókkal teli szatyrot. Mire az, nyakig belebújva egyenként halászgatta elő a kincseket. Elvira elvörösödve mentegetődzött.
–Ne haragudjék rá! Még nevelnem kell rajta egy kicsit, de hát ő már csak ilyen. Egyéniség.

–Így kezdődött a kapcsolatuk. Ettől kezdve a kisfiút le sem lehetett vakarni Lajosról. Érthető, hiszen apa nélkül nőt fel. Imponált neki a nagy behemót, jóbeszédű mackószerű ember. Főleg mikor megtudta, hogy footbalbíró attól kezdve nem szabadultak egymástól. Tulajdonképpen Lacika szerezte anyukájának meg Lajost.

Lajosnak első olvasatra nem tetszett a sorsa. Utálta az igazsággal való szembenézést. Amint fogyott a felbontott Soproni kékfrankos úgy élte bele egyre jobban magát a sorsába. Mire kiürült az üveg már nem látta olyan rosznak Lacikának megigérte,hogy a vasárnapi meccsre magával piszi a pályára és megnézheti, miként vezeti a meccset.

Azonban más is történt. Lajos racionális elme volt és megpróbálta valahogy racionálisan elrendezni Elvira viszonyát az állammal. Első nekifutásra magmutatta a főnökeinek, a vállalkozási iroda vezetőjének, a gyámügyesnek a sorselemzését. Azok belelkesedve, kérték, könyörögtek neki, hogy készítse el az övékét is. A siker fenomenális volt. Egyre több megrendelés érkezett.

Lajosnak forgott az esze kereke és addig tökölt a rendeletek, szabályok között, míg összedugva a fejüket a vállalkozói engedélyeket kiadó előadóval megtalálták a megoldást.
Van egy kategória: Egyéb kategóriába nem sorolható tevékenység. Ebbe minden belefér: hirdetési lapok hajnali postaládákba való bedobálása, bértakarítás, vasalás, mosás, stb. A lényeg, hogy adószáma legyen, akkor többet nem háborgatja a kutya sem. A vállalkozói iroda vezetője az új vállalkozói igazolvánnyal fizetett a sorselemzésért.

És megtörtént a csoda. Elvira, a besavanyodott vénlány, harminchatévesen összbútorozott Lajossal. Bár mint férfi inkább visszataszító volt a nagy hasával, vörös hajával, tömpe orrával, rövdlátó szemeivel, de a lelke az aranyból volt. Ezt értékelte benne Elvira. Emiatt tűrte el neki a heti egyszeri ekecselét is, ami nem nagyon volt ínyére, de hát Lacika kedvéért erőszakot tett a gusztusán. Lacikát a kövekező tanévben beíratták a sportiskolába, mégpedig a football tagozatra. Elvira pedig folytatva ezoterikus tanulmányait Lajos mellett befejezte az íráselemzés 3 éves kiképzését. Hivatalos papírt kapott róla. Azonnal alkamazták a rendőrségen, mint írásszakértőt és sorselemzőt. És, akkor még nem beszélünk a tenyérolvasási és kártyavetési képességéről! Hála a sornak és Lajosnak Elvira megtalálta életcélját és hogy a kecske is jóllakjon, Lajos pedig az ő Virájácskáját.