Gyertek csak közelebb mesét mondok nektek
Egy szerelmespárról kiket ti is ismertek
A büszke férfi Diem utitársa Helios uralják a fényt
minden reggel el hozzák nektek az újat, a reményt.
A nő Noctem és szobalánya Luna társaságuk a buja éjek
az ő tiszteletükre kedvesek az álmok és halványak a fények
Ez a két szerelmes de alig látják egymást
Az ő nászuk az alkonyat mikor Noctem Közeledik
szerelmük gyümölcse a sötétség megszületik
Noctem óvja torz halandó gyermekét de diem jöttével vége kél
Egy új vad románc mikor elpusztul a sötét s születik a fény
Örök tán a szerelem de nem teljes, ilyenek az éj játékai
Bár szeretnék de sosem lehetnek egymáséi.
De eljön az idő mire egyikőjük sem vár,
mikor beköszönt a világra a megváltó halál
De ez a nász immáron örök marad,
mert nem jön föl a hold, s nem kel fel a nap