Bársonyruhás egérke,
ki a fenyőfán táncolt,
s örömglóriás gyertya, -
lehet, hogy valóság volt?

Lehet, hogy valóság volt
gyermekhit jóban, szépben, -
vagy csupán öncsalás csak,
fényfelszín mély sötéten?

Talán sohasem hittél, -
most hiszed el, hogy hitted,
amikor nincsen út már
menekülő szívednek,

amikor látón látod
mit ér minden karácsony,
s giccsillem glóriája
fenyőfán, gyertyalángon,

mikor minden tükörben
végetért álmod Álma,
mely egykor reményt csengőn
öltözött díszruhába...

Lehet: nem hitted, mégis, -
jó volna hinni, érzed,
és kinyílt Gondolattal
mérni a Messzeséget,

egyszer Karácsonyt látni,
Csillagod piros lelkét,
úgy, hogy remegjen tőle
ez a Pokol-jelenlét,

egyszer felnézni tiszta
tavaszra, jóság-nyárra,
békés-havas Fenyőre,
szívből jött Szabadságra...