Feltöltve: 2006-12-04 10:13:00
Megtekintve: 6133
Ha begerjedünk III.
Mit tehetünk ha begerjedünk.
"Nehézségeim vannak, nemtudom kontrollálni magam. Mit csináljak hogy jól érezzék magukat azok is akik velem vannak?"
Sokan vannak akik ilyenféle problémákkal küzködnek. Ezenkívül rossz érzéseket vált ki másokban is ha valki felingerült a társaságukban. Az is megtörténhet ha példaul valaki kocsival van, hogy akkor egy különös szabadságot élvezve kijátsza a dühét/frusztáltságát/indulatságát stb pl a trafikban. Hány szerencsétlenség történik emiatt? Ezt szajnos nem regisztrálják.De azt hogy a kocsi ide vagy oda csúszott azt igen.
Ha ilyen a villámcsapáshoz közeli borult helyzetbe kerülünk több lehetöségeink vannak. A módszerek fajtái két csoportra oszthatók: a profán és a szellemi módszerekre. A választás a tied.
A. Profan módszerek
1. Elfojtjuk (magunkban). Pillanatnyilag talán mégis kényszerülünk ehhez. De az más ha ezt folyamatosan igy tesszük.
Ilona hozzáfüzi:
Az 1-es ponttal teljesen egyetértek. Elfojtani semmit nem szabad. Persze, ez nem úgy néz ki, hogy ha ellenállhatatlan ingerem támad arra, hogy valakiből fasírtot csináljak és hát megteszem, mert különben betegségbe esem Inkább arra gondolok, hogy ha folyamatosan ilyen ingerült állapotba kerül valaki, természetesen a pillanat hevében mindenképpen el kell fojtani, mert a lelkiismeretem az legalább működik, reméljük de azonnal jönnie kell a mentő 2. pontnak.
2. Kinyilvánítjuk (sport, veszekedünk, ordítunk, beverjük a fejünket a falba stb)
Ilona hozzáfüzi:
A végtelen indulati élet szerintem egy erős jelzés arra, hogy valami nagyon nem jól működik bennünk. Vagy ha már folyamatos elfojtásba kerültünk, akkor meg az jelez. Az indulat és az elfojtás egymás ikertestvérei, valami számunkra negatív hatásra reagálhatunk eltérően. Ez már a tudatosulás (3) folyamata, hogy felismerjük....
3. Tudomásulvesszük. Mint a test jelzését/üzenetét arról hogy...
3.1 hogy hogyan is érezzük magunkat és
3.2 hogy hogyan viszonmyulunk ehhez a meghatározott/kialakult helyzethez.
Ilona hozzáfüzi:
Ez már a tudatosulás (3) folyamata, hogy felismerjük,
-valami nincs rendjén (ezt nem nehéz, mert nem érezzük jól magunkat; mindegy, hogy folyamatosan agresszívak vagyunk, vagy folyamatos elfojtásokat élünk meg, lehet ez vegyes is de tény, hogy alaposan kibillentünk az egyensúlyunkból, ami mindenképpen rossz közérzettel jár: VISELNI kell az életünket, ahelyett, hogy boldogan élnénk azt.) és
-változtatni kell ezen.
A tudatosulás időszakában mindenképpen kell keresni valami levezetést (a takarítást kihagytad :), pedig ez igen erős jelzés arra nézve, hogy az ember tisztítani szeretné életét ), mert a megoldás nem jön csoda képében már másnap.
Ez az utolsó lépés(3)lenne talán a legfontosabb profan módszer de ehhez egy tudatosítási folyamatra van szügség ami majd csak egy bizonyos gyakorlat után sajátítható el. De mielött teljesen elsajátítottuk ezt a gyakorlatot mégis tenni kell valamit.
Mielött tehát megtanultunk okosabban viszonyulni és ezt a célt elértük addig jobb hogyha mégis megpróbáljuk valahogy kedvezöen (megbeszélni) kifejezni(2)az érzéseinket minthogy elfojtsuk azokat. Mert ha megmaradnának a szervezetben elfojtva akkor az történik hogy
a. elöbb utóbb kidurrannak vagy
b. megrontják a közérzetünket és az egézségünket
c. szennyezzük a környezetünket a rossz modorunkkal.
Ha az elfojtás technikáját alkalmazzuk akkor hamar kifáradunk - nemtudunk vidámak lenni - mert ez a folyamat/helyzet sok energiát követel. Magunknak okozzunk a legnagyobb kárral.
Egy jobb módszer(3) ekkor rájönni arra hogy mi is az ami tulajdonképpen idegesít bennünket. Persze ha veszekedsz emiatt akkor azért is mérges leszel hogy ide jutottál, de az eredeti okot kell keresni azt hogy miért lettél mérges tehát a kezdettöl fogva.
Gondolj ekkor arra is hogy mi történik/a folyamatra a testedben (figyeld a folyamatot mialatt az indulat hevülete veszi a hatalmába). De ekkor az történhet hogy mégjobban felháborít a dolot. Ez nagyon gyakori. De itt van egy megoldás is. Fogadd be a folyamatott mint a szelet/vendéget (ne ellenkezz a folyamat ellen hanem):
- Szia, látom hogy eljöttél. Na, és mit üzensz most? Hát igen! Utána pedig hagyd hogy fujjon el meletted az indulat szele. Passzold tovább.- Visszlát!
Igy szabadulást nyerhetsz és érzed majd hogy megkönyebültél. De ezt tudatosan kell tenned. A gondolataidat kell tudni ilyenképpen kontrollálni. - Menni fog!
B. Szellemi módszer (Ilona szempontjai alapján)
Ilona hozzáfüzi:
Igazán nem tudom pontokba szedni a gondolataimat a 4-eshez. Annyit mondanék, hogy szerető elfogadás. Önmagam elfogadása, jelzéseim komolyan vétele, önmagam szeretete, mert ki is szeret engem, ha én magamat nem? Másoknak a szeretete is az én elfogadásomból és a magam szeretetéből fakad.
Igazán nem tudom, hogyan jellemezném a módszeremet, talán annyi még, hogy ha a szeretet állapotába kerülök (Istent élem meg), akkor jobban meglátom a hiányosságokat, amik engem ilyen méltatlan szituációkba sodortak.
4. A szeretett alkalmazása/útja
Ilona hozzáfüzi:
A kenyér is csak egy módszer marad az elfojtáshoz, ha az igazi okokat nem kutatom fel
Ezért a kenyeret én inkább az agresszív embernek adnám, nem pedig arra a belátásra kényszeríteném, hogy adjon ő kenyeret, mert szeretet nélkül úgysem fog tudni adni. Csakis
1.
önmaga elfogadása és szeretete által
és
2.
másoktól feléje áradó szeretet és elfogadás által.
Ebben a végtelen elfogadásban van jelen Isten.
Ilona hozzáfüzi:
Ezért olyan fontos a 4. pont, hogy a szeretet segítséget, támaszt adjon. Bízni, hinni kell magunkban - minden magunk, de főleg mások által negatívnak ítélt cselekedetünk ellenére!
A 4-es pontot lehetetlen megvalósítani, ha...
4.1 "Dobd meg kenyérrel"/viszonzás technikája alapján
4.2 Feloldozás/az Isten közremüködésével
A szellemi módszereknél már nemcsak magunkra gondolunk hanem az "ellenfelünkre" is. Tehát békét akarunk teremteni, gyógyítani.
4.1 Ennek a módszernek a gyakorlati technikája egyszerü. Tüzoltogatás. Az eredmény egy leállt "tüzharc" (egy külsö békeállapot megteremtése) Itt a tapasztalatokra van nagy szügség nehogy félresüljön a dolog.
4.2 Ennek a célnak a feltétele a feloldás/megbocsájtás és az azt követö javulás és ennek az elfogadása. Egy a leki béke feltétele. Itt már a technika - idáig jutni - nem segít.
Ilona hozzáfüzi:
Igazán a 3-ast és a 4-est együtt alkalmaznám. Ugyanis a tudatosulás az nagyon fontos, de nem mindegy, hogy a továbbiakban milyen reakciót vált ki: szeretettel elfogadom magamat (ezáltal jó irányba terelem a gyógyulást), vagy pedig szimplán marad a felismerés, és akkor a megoldás egy belső erődemonstrációvá alakul át bennem és mint erő, és akarat (=ego) mindig veszteségre van ítélve, legyen az bármilyen JÓ cél
A felismerés időszaka nem könnyű, mert nem csak annak a felismerése történik, hogy valami nincs rendben, de az okok felkutatása is. Ráadásul nem jó az alap sem: indulati, ami gátolja a tisztánlátást.
Ezért olyan fontos a 4. pont, hogy a szeretet segítséget, támaszt adjon. Bízni, hinni kell magunkban - minden magunk, de főleg mások által negatívnak ítélt cselekedetünk ellenére!
A 4-es pontot lehetetlen megvalósítani, ha egy olyan fennálló helyzetben vagyunk, ami folyamatos negatív hatásokkal terhel bennünket (pl. rossz környezet, munkahely, házasság, család ) és ami megváltoztathatatlan! Ugyanis sokszor éppen ez az igazi ok, nem a magunk életét éljük. Ha ezen képtelenek vagyunk változtatni, megmarad a 2. pont, ami nekem jobban hasonlít egy folyamatos tűzoltáshoz.
Utószó Ilonától:
Remélem, érted, de méginkább érzed... ugyanis a tudatosult félelmeket vissza kell vezetni az érzelem világába, mert minden ott gyógyul, ahol keletkezett.
Tudatosodjanak meg bennünk a gondolatok ha igazak.
"Nehézségeim vannak, nemtudom kontrollálni magam. Mit csináljak hogy jól érezzék magukat azok is akik velem vannak?"
Sokan vannak akik ilyenféle problémákkal küzködnek. Ezenkívül rossz érzéseket vált ki másokban is ha valki felingerült a társaságukban. Az is megtörténhet ha példaul valaki kocsival van, hogy akkor egy különös szabadságot élvezve kijátsza a dühét/frusztáltságát/indulatságát stb pl a trafikban. Hány szerencsétlenség történik emiatt? Ezt szajnos nem regisztrálják.De azt hogy a kocsi ide vagy oda csúszott azt igen.
Ha ilyen a villámcsapáshoz közeli borult helyzetbe kerülünk több lehetöségeink vannak. A módszerek fajtái két csoportra oszthatók: a profán és a szellemi módszerekre. A választás a tied.
A. Profan módszerek
1. Elfojtjuk (magunkban). Pillanatnyilag talán mégis kényszerülünk ehhez. De az más ha ezt folyamatosan igy tesszük.
Ilona hozzáfüzi:
Az 1-es ponttal teljesen egyetértek. Elfojtani semmit nem szabad. Persze, ez nem úgy néz ki, hogy ha ellenállhatatlan ingerem támad arra, hogy valakiből fasírtot csináljak és hát megteszem, mert különben betegségbe esem Inkább arra gondolok, hogy ha folyamatosan ilyen ingerült állapotba kerül valaki, természetesen a pillanat hevében mindenképpen el kell fojtani, mert a lelkiismeretem az legalább működik, reméljük de azonnal jönnie kell a mentő 2. pontnak.
2. Kinyilvánítjuk (sport, veszekedünk, ordítunk, beverjük a fejünket a falba stb)
Ilona hozzáfüzi:
A végtelen indulati élet szerintem egy erős jelzés arra, hogy valami nagyon nem jól működik bennünk. Vagy ha már folyamatos elfojtásba kerültünk, akkor meg az jelez. Az indulat és az elfojtás egymás ikertestvérei, valami számunkra negatív hatásra reagálhatunk eltérően. Ez már a tudatosulás (3) folyamata, hogy felismerjük....
3. Tudomásulvesszük. Mint a test jelzését/üzenetét arról hogy...
3.1 hogy hogyan is érezzük magunkat és
3.2 hogy hogyan viszonmyulunk ehhez a meghatározott/kialakult helyzethez.
Ilona hozzáfüzi:
Ez már a tudatosulás (3) folyamata, hogy felismerjük,
-valami nincs rendjén (ezt nem nehéz, mert nem érezzük jól magunkat; mindegy, hogy folyamatosan agresszívak vagyunk, vagy folyamatos elfojtásokat élünk meg, lehet ez vegyes is de tény, hogy alaposan kibillentünk az egyensúlyunkból, ami mindenképpen rossz közérzettel jár: VISELNI kell az életünket, ahelyett, hogy boldogan élnénk azt.) és
-változtatni kell ezen.
A tudatosulás időszakában mindenképpen kell keresni valami levezetést (a takarítást kihagytad :), pedig ez igen erős jelzés arra nézve, hogy az ember tisztítani szeretné életét ), mert a megoldás nem jön csoda képében már másnap.
Ez az utolsó lépés(3)lenne talán a legfontosabb profan módszer de ehhez egy tudatosítási folyamatra van szügség ami majd csak egy bizonyos gyakorlat után sajátítható el. De mielött teljesen elsajátítottuk ezt a gyakorlatot mégis tenni kell valamit.
Mielött tehát megtanultunk okosabban viszonyulni és ezt a célt elértük addig jobb hogyha mégis megpróbáljuk valahogy kedvezöen (megbeszélni) kifejezni(2)az érzéseinket minthogy elfojtsuk azokat. Mert ha megmaradnának a szervezetben elfojtva akkor az történik hogy
a. elöbb utóbb kidurrannak vagy
b. megrontják a közérzetünket és az egézségünket
c. szennyezzük a környezetünket a rossz modorunkkal.
Ha az elfojtás technikáját alkalmazzuk akkor hamar kifáradunk - nemtudunk vidámak lenni - mert ez a folyamat/helyzet sok energiát követel. Magunknak okozzunk a legnagyobb kárral.
Egy jobb módszer(3) ekkor rájönni arra hogy mi is az ami tulajdonképpen idegesít bennünket. Persze ha veszekedsz emiatt akkor azért is mérges leszel hogy ide jutottál, de az eredeti okot kell keresni azt hogy miért lettél mérges tehát a kezdettöl fogva.
Gondolj ekkor arra is hogy mi történik/a folyamatra a testedben (figyeld a folyamatot mialatt az indulat hevülete veszi a hatalmába). De ekkor az történhet hogy mégjobban felháborít a dolot. Ez nagyon gyakori. De itt van egy megoldás is. Fogadd be a folyamatott mint a szelet/vendéget (ne ellenkezz a folyamat ellen hanem):
- Szia, látom hogy eljöttél. Na, és mit üzensz most? Hát igen! Utána pedig hagyd hogy fujjon el meletted az indulat szele. Passzold tovább.- Visszlát!
Igy szabadulást nyerhetsz és érzed majd hogy megkönyebültél. De ezt tudatosan kell tenned. A gondolataidat kell tudni ilyenképpen kontrollálni. - Menni fog!
B. Szellemi módszer (Ilona szempontjai alapján)
Ilona hozzáfüzi:
Igazán nem tudom pontokba szedni a gondolataimat a 4-eshez. Annyit mondanék, hogy szerető elfogadás. Önmagam elfogadása, jelzéseim komolyan vétele, önmagam szeretete, mert ki is szeret engem, ha én magamat nem? Másoknak a szeretete is az én elfogadásomból és a magam szeretetéből fakad.
Igazán nem tudom, hogyan jellemezném a módszeremet, talán annyi még, hogy ha a szeretet állapotába kerülök (Istent élem meg), akkor jobban meglátom a hiányosságokat, amik engem ilyen méltatlan szituációkba sodortak.
4. A szeretett alkalmazása/útja
Ilona hozzáfüzi:
A kenyér is csak egy módszer marad az elfojtáshoz, ha az igazi okokat nem kutatom fel
Ezért a kenyeret én inkább az agresszív embernek adnám, nem pedig arra a belátásra kényszeríteném, hogy adjon ő kenyeret, mert szeretet nélkül úgysem fog tudni adni. Csakis
1.
önmaga elfogadása és szeretete által
és
2.
másoktól feléje áradó szeretet és elfogadás által.
Ebben a végtelen elfogadásban van jelen Isten.
Ilona hozzáfüzi:
Ezért olyan fontos a 4. pont, hogy a szeretet segítséget, támaszt adjon. Bízni, hinni kell magunkban - minden magunk, de főleg mások által negatívnak ítélt cselekedetünk ellenére!
A 4-es pontot lehetetlen megvalósítani, ha...
4.1 "Dobd meg kenyérrel"/viszonzás technikája alapján
4.2 Feloldozás/az Isten közremüködésével
A szellemi módszereknél már nemcsak magunkra gondolunk hanem az "ellenfelünkre" is. Tehát békét akarunk teremteni, gyógyítani.
4.1 Ennek a módszernek a gyakorlati technikája egyszerü. Tüzoltogatás. Az eredmény egy leállt "tüzharc" (egy külsö békeállapot megteremtése) Itt a tapasztalatokra van nagy szügség nehogy félresüljön a dolog.
4.2 Ennek a célnak a feltétele a feloldás/megbocsájtás és az azt követö javulás és ennek az elfogadása. Egy a leki béke feltétele. Itt már a technika - idáig jutni - nem segít.
Ilona hozzáfüzi:
Igazán a 3-ast és a 4-est együtt alkalmaznám. Ugyanis a tudatosulás az nagyon fontos, de nem mindegy, hogy a továbbiakban milyen reakciót vált ki: szeretettel elfogadom magamat (ezáltal jó irányba terelem a gyógyulást), vagy pedig szimplán marad a felismerés, és akkor a megoldás egy belső erődemonstrációvá alakul át bennem és mint erő, és akarat (=ego) mindig veszteségre van ítélve, legyen az bármilyen JÓ cél
A felismerés időszaka nem könnyű, mert nem csak annak a felismerése történik, hogy valami nincs rendben, de az okok felkutatása is. Ráadásul nem jó az alap sem: indulati, ami gátolja a tisztánlátást.
Ezért olyan fontos a 4. pont, hogy a szeretet segítséget, támaszt adjon. Bízni, hinni kell magunkban - minden magunk, de főleg mások által negatívnak ítélt cselekedetünk ellenére!
A 4-es pontot lehetetlen megvalósítani, ha egy olyan fennálló helyzetben vagyunk, ami folyamatos negatív hatásokkal terhel bennünket (pl. rossz környezet, munkahely, házasság, család ) és ami megváltoztathatatlan! Ugyanis sokszor éppen ez az igazi ok, nem a magunk életét éljük. Ha ezen képtelenek vagyunk változtatni, megmarad a 2. pont, ami nekem jobban hasonlít egy folyamatos tűzoltáshoz.
Utószó Ilonától:
Remélem, érted, de méginkább érzed... ugyanis a tudatosult félelmeket vissza kell vezetni az érzelem világába, mert minden ott gyógyul, ahol keletkezett.
Tudatosodjanak meg bennünk a gondolatok ha igazak.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!