S nem lesz soha többé úr a Halál
Mind eggyé válnak majd, kik meghaltak
Eggyé az őszi széllel s a holddal
Elnyújtózva fenn a csillagokban
Tiszta koponyával, tiszta csonttal
Megőrülnek, s józanok maradnak
Elmerülnek, ám újra felbuknak
Szerelmük nem, csak szeretők hullnak
S nem lesz soha többé úr a Halál

S nem lesz soha többé úr a Halál
A tenger háborgó mélysségében
Fekszenek a néma csendben soká
Ám idővel a feleszínre törnek
Megkínzatnak, mégsem szenvednek majd
Ellenállván a gyilkos időnek
Feledve a halandó fájdalmat
Minden összeroppan, ám ők győznek
S nem lesz soha többé úr a Halál.

S nem lesz soha többé úr a Halál
Nem hallják már sirályok sikolyát
Vagy a tenger síró hullámait
Nem vírít nekik többé a virág
Nem hallják többé az eső szavát
S bár hullák mind, emlékük is alig
Él már, napraforgókat döfve át
Fényre törnek, míg ragyog napsugár
S nem lesz soha többé úr a Halál.