Régi kőhíd, patak felett:
Mohos korona az éjben,
Híd tetején ifjú lányok,
Ruhájuk lebben a szélben.

Hét hete volt; a jó patak
Tajtékzott bő vértől ázva,
Mellette a csendes réten
Ezernyi vitéz levágva.

Hét hete volt a bősz csata,
Szablya villant, érckürt zengett,
Hét gazembernek zsebében
Hétszer harminc ezüst csengett.

Hétszer harminc ezüst csengett,
Ennyi egy szabad nép ára,
Hét gazember árulása,
Ezer vitéz bús halála.

Hétszer harminc ezüstpénzért
Ősigazságot nem adnak,
Hétszer koppant régi hídon
Bús patája szellemhadnak.

Hétszer jött a szellemsereg,
Hétszer más ajtót találva,
Hétszer hét nap, hét áruló
Hétnaponként lelt halálra.

Régi kőhíd, ezüst sarló
Táncot lejt a ringó vízben,
Bal hídfőnél hét ló áll meg
Bosszú után már szelíden.

Hét ló hátáról hét vezér
Lép a hídra nagy csendesen,
A hét lányhoz együtt szólnak:
Jer velem, drága kedvesem!

Hét szép ifjú leányoknak
Ruhája lebben a szélben,
Vágtatnak a másvilágra
Hét, ifjú vezér nyergében.

Ötvenedik nap reggelén
Emberek döbbenten állnak,
Öreg hídnak útja mellett
Hét kőangyalra találtak...