Szerelmes vagyok,
Nem kicsit, nagyon.
Hogy ki az én szerelmem?
Te vagy az, életem.

Arcod szépségéhez nem fogható semmi.
Isten páratlanul szépre teremtette.
Szívemből a legszebb darabot kivette.
S abból alakított, s formált az életre.

Szemeidet lelkem és érzéseim szerint alakította.
Sima bőrőd, és gyönyörű ajkaid gondolatomból formázta,
Lelkedet és szívedet álmomból kitalálta,
Szerintem pontosan így néz ki az ember leánya.

Olyannak teremtett, amit én legszebbnek látok.
S ha velem vagy, elfelejtem az egész világot.
A hajnalt a szemeid tükrén keresztül nézem,
Pedig amúgy is szép, de így sokkal jobban értem.

Ha velem vagy, nem vak vagyok a külvilágra,
Hanem nyílt a szépségre, és földi csodára.
Te vagy nekem az összes csoda e földön,
S ha nem vagy velem, ez a világ egy börtön.

Szeretem egy zöldellő dombról nézni az aranysárga napot,
Vagy éjszaka ugyanitt bámulni holdat, és a sok csillagot.
Szeretem ha a langyos nyári zápor áztatja bőröm,
De akármit is teszek, akkoris csak veled törődöm.

A Napban is téged látlak,
A hold és a csillagok is téged csodálnak.
Meghajlanak szépséged láttára.
Az egész világ ott hever, a lábaid előtt.

Te olyan vagy pont, mint amire vágyom,
Olyan amilyennek álmomban látom, a boldogságom.
Több vagy mint egy érzés, egy gondolat, vagy álom.
Te vagy az összes közül, a legáhítottab kívánságom.