Régen nem írtam már netnaplómba, az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK"-be. Ma megint írok, azaz falraborsózok egy kicsit valamiről, csak úgy, önmagamnak.Ezúttal az egyik leglényegesebbről: a közoktatásról.
Egyszerre szomorú is, nevetséges is, hogy a tudás értékét nagyképűen hirdető társadalomvezetés (pártoktól, táboroktól függetlenül!) semmit sem tud kezdeni a tanárok egyrészével, mert "kevés a gyerek, nem kell annyi tanár". Ilyenkor a tanárok bizonyos százalékát elbocsátják a közszolgálatból, a többinek pedig felemelik az óraszámát és ráadásul létbizonytalanságban tartják - a következő létszámcsökkentési hullámig.
Néhány évtizede még - legalábbis a sajtóban ezt közölték - a nemzetközi vizsgálat során iskolásnebulóink jól teljesítettek, Magyarország ezzel az élvonalban volt. Már akkor is felkiáltottam: "Te jó ég, ha Magyarország közoktatása ilyen jónak ítéltetett, milyen lehet a többi országé?!"
Rossz volt az akkor is. Később újabb sajtóhírek jöttek, ezek szerint már ugyancsak hátrébb került az ország, ezen a téren is. A vizsgálatok szerint szép számmal akadnak olyanok, akik az iskolapadokból kikerülve még olvasni sem tudnak rendesen, illetve nem értik meg a köznapi újságszövegeket sem (bár utóbbihoz hozzá kell tennem: igaz, ami igaz, erről nem csak a közoktatás tehet egymagában).
A magyar közoktatásnak - sok egyéb hiányossága mellett - két főbaja van: az egyik az, hogy rossz, a másik pedig: nem is lesz jobb, belátható időtávon belül legalábbis nem.
Miért rossz?
Erre egyszerű a válasz: azért rossz, mert nem azt tanítja amire az embereknek az iskolapadok után szüksége lesz. Nem az olvasás szeretetére tanít, nem a művek élvezetére, ha szépirodalomról van szó.Csoda számtanpéldákat akar megoldatni azokkal is, akik inkább humán érdeklődésűek. Persze, tudom, erre rögvest felugranak az okoskodók (tele van velük az ország!) és bizonygatják: aki a számtanban tudós, az az irodalomban is tudósabb. Igaz ez?
Picike igazságtöredék van benne, mert a szépirodalom a világ tükre, de ettől még, természetesen, ez távolról sem igaz, sőt, szamárság. Egyrészt. Másrészt pedig elég ránézni az általános- és középiskolai tankönyvekre, de belülről, mivel a közoktatás jobbá tételéhez az oktatott anyag tartalmából kellene kiindulni. Ezekben a tankönyvekben olyan mértékű adathalmaz, információmennyiség van, amely alapvetően két dologra alkalmas: a tanulók túlterhelésére és az oktatott tárgyak megutáltatására.
A baj oka sok tényezőben keresendő: a társadalmi-politikai vezetésben elsősorban, de e mögött ott áll az a "nép", amelynek ítélőképessége gyenge, nagyon könnyen manipulálható. Manipulálják is, rossz irányban.
A jelenlegi közoktatásban nem csupán a diák válik áldozattá, hanem többnyire a tanár is, aki legfeljebb nagy nehézségek árán lehet jó tanár, a hivatalos követelmények ellenére. A tanár is a diákok túlterheléséért kényszerül lobbizni, mivel saját tárgya megnövelt ismeretanyagával igyekszik a tárgy fontosságát, valójában saját állását, létét megindokolni.No és áldozat a szülő, nagyszülő, - rengeteg példát lehetne hozni erre. Az iskolai nevelés problémakörére nem is térek most rá, - ugyan mitől lenne az jó, ebben a társadalomban, ezzel a szemlélettel, ezzel a hangoskodó álhazafisággal?!
Nem gondolom, persze, hogy más országokban mindenütt csodajó a közoktatás. Nem is gondolhat az ilyesmit, aki értő szemmel néz például az "amerókai" tömegekre, amikor azok egy-egy hazai vagy világkérdésben megnyilatkoznak...

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK"-ből.)