Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Majuli
Alkotások száma: 68
Regisztrált: 2006-07-12
Belépett: 2012-11-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (41)
-Egyéb prózai alkotások (15)
-Mese (6)
-Elbeszélések (3)
-Versek (1)
-Úti kalandok (1)
Feltöltve: 2006-12-01 01:17:15
Megtekintve: 6603
A bőrönd
Anna nénémtől tegnap kaptam egy SMS üzenetet, hogy ma délután eljön kölcsönkérni az utazásához a nagy bőröndömet. Ezt a bőröndöt Anna nénémtől kaptam pár évvel ezelőtt születésnapomra. Azt mondta, hogy benne minden elfér, ami egy nyaraláshoz kell. Nincs mese, ami azóta a bőrönddel történt, most el kell mondanom Anna nénémnek.
Meg is érkezett a kedves nagynéném. Fogadtam őt, ahogy íllik. Az ölelés és puszi után magam elé ültettem és elkezdtem mesélni a történetet.
Két évvel ezelőtt Csepelre utaztam. Eldöntöttem, hogy meglátogatom a barátnőmet, mielőtt a kéthetes üdülést megkezdeném. Leszálltam a Csepeli HÉV-ről és elindultam gyalog a nagy bőrönddel, kistáskával és egy reklámtáskával a kezembem. Egy forgalmas gyalogátkelőhöz érkeztem, megvártam, hogy zöldre váltson a jelzőlámpa és átkeltem a többi gyalogossal együtt. A sarkon bementem az üzletbe, vettem egy tábla csokit és kijöttem a boltból. Útközben annyira elmélyedtem a gondolataimba, hogy csak most jutott el a tudatomig, hogy valami nehéz dolog hiányzik, hogy nincs nálam a nagy bőrönd. Hol van? Erre elöntött a forróság. Ruháim, okmányaim! Vagyis mindent, amire szükségem lehet, a nagy bőröndbe pakoltam. A HÉV-en még nálam volt, cipeltem, mert nem volt könnyű. De hová is tünhetett? Ellopta valaki? Hogyan? Túltettem magam a nagyfokú zavarodottságon és kezdtem gondolkodni, mit is tegyek. Visszamegyek azon az úton, amerről jöttem. A gyalogátkelőhöz értem. Sokan voltak mindkét oldalon, vártak a zöld jelzésre. És akkor vettem észre, hogy a szembeni oldalon a sok ember közt árválkodik az én bőröndöm! Az én tulajdon bőröndöm! Nagyon megörültem, mert már elveszettnek hittem. Hogy ennyire szórakozott legyek! Több, mint fél órával ezelőtt ott letettem. Mikor zöldre váltott, én továbbmentem, a bőrönd maradt. És nem vitte el senki Ez csoda! Pedig sokan elhaladtak mellette.
-Jól van, Évikém,- mondta Anna néném. - Én majd jobban vigyázok rá!
-De figyelj, mi történt a mi kis városunkban. Egyszer beraktam az ágyneműt a bőröndbe, hogy elvigyem a mosodába, lent hagytam a csomagomat az alagsorban, felszaladtan a postai küldeményekkel a lakásba. Mire visszajöttem, a szép nagy bőröndöm eltünt, végleg eltünt. Új ágyneműt vettem! De ne izgasd magad, adok kölcsön egy másik bőröndöt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-12-03 10:11:40
Igen, mindannyiunkkal megesik, ismerős érzés. Előszőr rosszul esik, de később tudunk mosolyogni magunkon is. Köszönöm, hogy olvastad. Üdv., majuli
2006-12-02 20:01:56
A mindennapjaink szürkék amúgy, de kivülről szemlélve mások esetlenségeit csak nevettetni tud minket a kárörvendésünk, hiszen lelkünk mélyén érezzük, hogy bármikor velünk is előfordulhat az, amin éppen nevetünk.Nevetek én is, de ha velem történik meg, akkor bizonyára bosszankodom.Ilyenek vagyunk.Üdv.,haver.
2006-12-01 16:41:27
Én köszönöm nektek, hogy itt voltatok és mosolyogtatok!!! Üdv., majuli
2006-12-01 15:26:45
Üdítő változatosság a keserű történetek sorában. Ezt pl mosolyogva olvastam végig. Köszi!
2006-12-01 12:49:24
:))) Hát igen,ez jellemző a mi kis városainkra sőt a mi kis falvainkra is egyre inkább.Nagyon jó volt egy kis délelötti mosoly.