Szomorúan nézel le rám
Ó, átkozott édes hazám
E világon sok kín ért már
Várod, békében nyugodjál,

Mert elvették az életed
S szétszabdalták testedet
Csak vér áztatja földedet
S kiűzték a népedet.

Egykor boldogan élhetett
Mind, ki magyarnak született
Mára szégyellik létüket
Elveszett hazaszeretet.

Hagyományaink eltűntek
Maradtak csak az emlékek,
Beszámolók őseinktől
Történetek őseinkről.

Megjártad a hadak útját
Járt nálad ellenség, barát
De mind ugyanazt akarták,
Testedből egy kis darabkát.

Várod, jöjjön a virágzás,
Népednek a feltámadás
Véget érjen félszázad gyász
Ó, édes hazám ébredj hát!