Sötétség borult fejemre
Nem látok semmi kiutat
Tovább húzódik lelkemre
Megállás nélkül fojtogat.

Levegőért kiáltok egy réten,
Ahol kis pacsirták éneke száll
Egyik hozzám repül s én, kérem
Hagyja az éneket, mentsen meg már.

Elfeledtem látni a napot,
Hallani az édes hangot
Jó helyett is rosszat hozok
Adjatok kezembe botot.

Botot, mivel magamat megverném
Józanészre eképp téríteném,
Próbáltam szép szóval, szerényen
De csak kiröhögött mindkét énem.

E megoldás fáj, én tudom
De nincs már több választásom
Mindent próbáltam hiába,
Mert agyam űz e hibába.