Ölyü fiam, hű katonám,
Megszakad atyai szívem,
Édes lányom nagy beteg lett,
Te segíthetsz jó vezírem.

Pej paripád nyergeltesd fel,
Vágtas Áldos-hegy ormára,
Ottan mássz a griffmadárnak
Égigérő kőtornyába.

Egyik tollát hozzad hamar,
Az lehet csak ír a kórra,
Jutalmad az országom lesz,
Te ülsz majd utánam trónra.

Országod nem birtokolni
Jobban védeni kívánom,
Lányod szeret, én őt viszont,
Inkább áldást adj királyom.

Áldos-hegynek magas ormán
A mord griffhez így szól Ölyü:
Tolladdal mentsd meg kedvesem,
Fiatal még, s oly gyönyörű...

Vakmerő vagy ifjú vitéz,
Óhajodnak nagy az ára,
Szívedet hagyd itt cserébe
Fiókámnak vacsorára.

Fegyverhordóm, hű barátom!
Ölyü társa felé fordul:
Mentsd meg kedvesem életét!
Fegyverhordó könnye csordul.

Fegyverhordó könnye csordul,
Markában már Ölyü kése,
Holtsápadtan döfi bele
A jó ifjú kebelébe.

Grifftollától gyógyult lányon
Ünnepi a ruha, bordó.
Hol van szívem szép szerelme?
Vezess hozzá fegyverhordó!

Grifftollától gyógyult lánynak
Könnye hullik Ölyüt látva,
Nem vigasztalhatta senki,
Szíve hasadt bánatába'.

Két sír felett áll a király,
Zokogástól remeg válla,
Ölyü jobbján lánya lépked,
Apjához lép, így szól szája:

Ne sírj apám, nem haltunk meg,
Őrzői lettünk békédnek,
Örökéltű angyalai
Áldott hazánk jó népének...