Fagyos járdára csendben hull a hó
házakban lopózva jár egy manó,
kinek neve nincs, soha nem is volt
úgy emlegetik az álomhozó.

Ő az éj sötét leple alatt száll
mindenkinek kis adag por dukál,
varázsportól az álom szárnyra kél
azt hiszed igaz volt, de tévedtél.

Néhanapján belép az álmodba
egy-két dolgot átrendez kavarva
s jő az álom sötét oldala
s a kuszaság csomós fonala.

Rettegsz, és saját levedben fürdesz
életedért másik síkon küzdesz
ő ezalatt életet szív tőled
reggelre marad reszkető tested.