Szedegetem lelkem darabjait
Miket széttörve hagytak itt
Felidézném életem örömét
De találom csak hűlt helyét
Lelkem csillagai kihunytak már
Nem tündökölnek, sötét vár.

Életem mentsvára csak a halál
De az nem jő, rám nem talál
Kétségbeesve kapaszkodnék fel
Megküzdenék én bármivel,
Hogy végre az élet rám találjon
S mondja nekem: barátom.

Ó, egyszer ez átkozott életben
Csillagom végre megleljem
Ó, csak egyszer fürödnék fényében
Látnám kárhozat képében,
Vagy csak egy mocsár bűzös tükrében
Bárhol, bármikor! Ezt kérem.