Az érzések legtöbbször nem tudatosak.

Ezt a tudomány is bebizonyitotta amikor a szervezetünket ezzel kapcsolatban megvizsgálta.

Emberek aki félnek kigyótól pl már a kigyó képe is elég hogy kiváltsanak bizonyos mérhetö fiziologiai folyamatokat a testben. De az nem biztos - pedig a szervezet az - hogy a tudatában vannak annak hogy félnek. Mert látják hogy csak egy képröl van szó és félni ettöl(?)/ezt beismerni nevetséges lenne.

De ha megismétlödik az eset vagy az ehhez hasonló más esetekben, akkor lassan az érzés eléri a tudat küszöbét és az félelem tudatossá válik. Elöször ekkor szoktak segítségért folyamodni az emberek.

Az érzések tehát lehetnek tudatosak és tudatalattiak. A tudatalattiak forronghatnak vagy örülhetnek de bárhogy is van a dolog, meghatározhatják hogy hogyan reagálunk/viszonyulunk a töténtekhez. Sokszor sejtelmünk sincs róla ilyenkor hogy miért tesszük ezt vagy azt.

Valaki felbosszantott még reggel a villamoson, ezért lettél késöbb makrancos, gorombán visszafeleselsz egy ártattlannak, hazamenve belerúgsz a macskába,... stb stb és rosszúl aludsz mert mostmár rossz a lelkiismereted is stb..., altatót kell beszedni de az persze nincs kéznél ami mégjobban felidegesít, és...

Ha a társad felvilágosít hogy az utóbbi idöben nemvagy normális akkor elöször elcsodálkozol de talán hamar rájössz (tudatosulsz róla) - ha elgondolkodol - hogy aki rálépett a kisujjadra a villmoson azért lett minden - pedig már el is fedkeztél róla és hogy ott indult meg a napi folyamat.

A tudatosulás pillanata mint egy gombnyomás. Egy uj folyamatot indíthat el. Mostmár mindent másképpen érzel/nézel és képes leszel megváltoztani a viszonyaidat. Elhagy a rossz védekezési beállítottság és még a macskától is képes leszel bocsánatot kérni. Végre megnyugodsz és nemkell az orvoshoz menned altatóért.

Amikor tudatosítottad hogy mitöl lettél goromba érezni kezded hogy kontrollálni tudod megint az életedet. Mert a tudatosodás ennek az egyik feltétele.