tegyél el nyár színű fényeket,
ruhákra, kendőkre,
birsalmás szekrénytetőre,
ablakok közébe,
tedd úgy, elég az tavaszig,
amíg a szürke köd mind elég

igyekezz, tapsolj, nevess,
milliónyi okker, s bíbor levél,
kergeti pajtását, szelét,
forognak, bukfenceznek,
s fent ökörnyál kóchajú
fák tartják az őszi eget

zimankós kopogóst táncol a lét,
bújik résbe, szegletekbe,
a pusztai zuzmók is fáznak,
a rovarok túlélő bunkert vájnak,
fehér deresre a szürke súlyú felhők,
cihájuk huszonöt botra havat hasad