Most éppen a tűzoltók készülnek tüntetésre az évek óta ki nem fizetett jogosan járó műszakpótlékukért. Ebben az évben már tüntettek az egészségügyiek évek óta meg nem fizetett ügyeleti díjaikért, tüntettek a pedagógusok lehetetlen javadalmazásuk miatt, és rendületlenül égetik a búzát a , döglesztik halomra a baromfiakat, vágják ki a tejelő teheneket, bagóért. Csekélyke Uniós kártérítésért.

Mi van itt? Mi ez az arcátlan hitegetés, az elvégzett munka javadalmának megtagadása? Azok az emberek, akik betegségünkben áldozatos munkával, lehetetlen körülmények között helytállnak, éhbéren aluli fizetésekért mentik éltünket – miért, nekik kötelességük alulfizetve vegetálni azért, hogy hobbijuknak élve gyógyíthassanak bennünket? A megszállott, hivatásukat szerető pedagógusoknak el kell tűrniük a kizsákmányolásukat, megaláztatásaikat, hogy taníthassák a jövő generációját?

És, most itt vannak a tűzoltók. Öt éve ki nem fizetett műszakpótlékukért kalapoknak a BM-nél, ahonnan lepasszolták őket a területileg illetékes önkormányzatoknak. Azok pedig nem akarnak visszamenőleg fizetni, mert nem ők halmozták fel az adósságot, de újólag sem fűlik hozzá a foguk. Most azon van a vita, hogy aki 24 órás szolgálatban van, annak jár-e a műszakpótlék.

Aztán, még itt vannak az orvosok, akik az ügyeleti díjak szemérmetlenül alacsony, alamizsnaszagú illetményét szeretnék a fizetés rangjára emelni. Többen már odáig merészkedtek, hogy beperelték a kórházukat. És lássanak csodát: megnyerték a pert. Visszamenőlegesen ki kell őket a normális bérrel fizetni az ügyeletekért.

A hatalom nem enged. Kapásból visszadobja a labdát azzal, hogy az ügyeletben pihennek, alszanak a dolgozók, s, csak ha éles a helyzet, akkor kell megfogniuk a munka végét. Én műszerész koromban 22 évig ügyeletes voltam. Köszönöm azt az éjszakai ügyeletet, amikor esőben, sárban, hóban, jeges szélben berregett a telefoncsengő és caplattam egyik üzemből a másikba, vaksötétben elhárítani a hibát.

De, akkor, anno, az átkos Kádár rendszerben teljes fizetést és plusz 30% éjszakai pótlékot is kapott az ügyeletes melós, ha átaludta, avagy átdolgozta az éjszakát. Tök mindegy volt, csak legyen kéznél, ha szükség van rá.

Agyalágyult érvelés. Az ipari munkásoknak jár, a vasutasoknak jár, akkor a tűzoltóknak miért ne járna? Az alacsonyan dotált tűzoltók hősi küzdelemben emberpróbáló bátorsággal és szakértelemmel mentik ki az autóroncsokból a bennlévőket, mentenek leomlott házakból, égő lakásokból, katasztrofális helyzetekből, életüket olykor feláldozva szolgálnak. Villámgyorsan a helyszínre vonulnak és teszik a dolgukat... Meddig? Meddig tűrik még megalázottságukat?

Nincs értéke az életet mentő munkának. Nincs értéke a tanításnak. Egynek van értéke: az ügyeskedésnek, a könnyű pénzszerzésnek és a handabandázásnak. Miért kell ezeknek az embereknek az igazukért, a jogos járandóságukért pitizni, könyörögni, koldulni? Kik azok, akik ezt a megalázó helyzetet kialakították? A vezetők milliós jövedelmei, egymás jutalmazgatása, korrumpálása megszokottá vált már. A rendőröket sem szabad kihagynom, hiszen ők is lázonganak, tüntetnek sanyarú sorsuk miatt. Mi lesz itt: Csikágó?

Jó lenne, ha elgondolkodnának az országos és helyi költségvetést készítő urak, hogy ezeket a területeket emeljék méltó szintre, mert hamarosan beválik a költő jóslata: „Még kér a nép, most adjatok neki, vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép? Ha nem kér, de vesz, ragad...”
Szeretnénk biztonságban élni, nyugodtan dolgozni, de nem hagyják. Ott van lelkünkben a félsz: mi lesz, ha egyszer a rendőrök, tűzoltók, egészségügyiek, tanítók bedobják a törölközőt?
Vagy éppen ezt akarják valakik? De kik? – Kérdezem a szelet, nem felel...

Azt álmodtam a minap,hogy lángokban állt az Országház valamelyik éjjel. Porig égett,mert az éppen sztrájkoló tűzoltók otthon aludták az igazak álmát.Bennégtek az éjszakába nyúló ülésen,éppen az ügyeleti dijakról tárgyaló honatyák is. Sosem tudjuk meg,vajon megszavazták a 100%-os ügyeleti dijakat? Kár.