A hidegre csiszolt hideg köveken,
Az ösvényekre szabdalt apró tereken,
A reggeli napfény jóleső melegében,
A néptelen város furcsa igézetében,
Néha feldereng az ősi,igazi hit,
És meglepetten kiáltok fel:
Mit keresek én itt?

Mert néha elfelejtem az öreg halált,
Néha úgy érzem valaki megtalált,
Valaki újraformál és illúzióba ránt,
De néha valami belülről nagyon bánt.
Ilyenkor nem tudok elviselni senkit,
S rémülten kiáltok fel:
Mit keresek én itt?

Ilyenkor az igazságot újra keresem,
Csak a túlvilági misztikát szeretem,
De okot és célt itt hiába keresek,
Megvilágosodva e földön nem ébredek.
Én nem tudok elhinni akármit,
Így újra rágódom ezen:
Mit keresek én itt?

Hiábavaló a reggel,a dél,az este,
Olcsó edény egy másik lény szeretete,
Hiábavaló a sok vér,kéj és veríték,
Nem vár jutalom,fényes teríték.
Most hagyjatok magamra egy kicsit,
Mert kínoz valami belül:
Mit keresek én itt?

Egy fátylon át nézzük a világot,
Az illúzió választ ellent és barátot,
Nem engedi hogy értsem az egészet,
Feleslegesen fürkészem a vidéket.
Nem tetszik amiben élek itt,
De tőletek is hiába kérdeném:
Mit keresek én itt?