Az őrmester felgyűrt ingujjban sétált be a szobába,kezében egy üveg sörrel.
Jóleső érzéssel gondolt az elkövetkező órákra,hisz nemsokára kezdődik a televízióban a mérkőzés.Már nagyon várta.
Harsány,vészterhes hang állította meg félúton.
-Lajos!Remélem nem a sört vedeled megint!
A hangra az őrmester összerándult,és gyorsan a sarokba süllyesztette az üveget.
-Dehogy,drágám,épp csak a tévé elé tartok,mindjárt kezdődik a meccs!-kiabálta vissza a másik szobába.
-Na arról letehetsz,mindjárt indulunk a boltba bevásárolni.Nem fogod magad kihúzni alóla!
Az őrmester fájdalmasan hunyta le szemeit,mint akit nagy veszteség ért.
Közben a hang gazdája,élete párja átjött a másik szobából.Habfehér bőre kivillant az otthonka alól,mely nem tudta eltakarni a gömbölyű idomokat.Más
talán túl testesnek találta volna,de az őrmester nagyon kívánatosnak érezte feleségét.Azt viszont sajnálta,hogy olyan ritkán engedte magához.Így csak a látványa maradt.
Most esdekelve szólt hozzá:
-De hát édesem,nem olyan sokat kell már vásárolnunk a hétvégére,tegnap letudtuk a nagyját.Hadd nézzem meg a meccset.Utána igérem,bármit megteszek.Na gyere,adjál egy puszit!
-Ne hízelegjél nekem Lajos,nem veszel le a lábamról.Elég volt akkor,amikor hozzád mentem.Öltözz fel,és indulunk a boltba!
Az őrmester megadóan kezdett el készülődni.Közben szemeibe tűztek az otthonka alól kivillanó fehér combok.Értük szívesebben lemondott volna a meccsről.De a felesége nem kedvelte az efféle dolgokat,és így megszégyenülten hajtotta aznap este is álomra a fejét.
Másnap reggel frissen borotválkozva,megfésülködve,ropogósra keményített egyenruhában toppant az újoncok körletébe.Azok már serényen készülődtek a reggeli tornához,de ő mint mindig,most sem volt elégedett.
-Gyorsabban kopárok,gyorsabban.Mi ez a nagy kupleráj itt?Aki nem lesz kint fél perc múlva melegítőben,este nem kap kimenőt.Erről én gondoskodom!-ordibálta a szűk helyiségben,és egy mellette lévő ágyról a földre rántotta az ágyneműt.
-Hát maga katona,ezt nevezi ágyazásnak?Két perce van hogy rendbehozza.
Különben a WC-t súrolja egész délelőtt.A többiek pedig nyomás,lefelé!
És magabiztos léptekkel ő is a kisorjázó katonák után indult.
Odakint buzgón vezényelte a tornát,alaposan megdolgoztatva az izzadó legényeket.Fel-alá sétált közöttük,felsőbbrendűségének biztos tudatában.
Kezével vastag derék szíját markolta át.Egyszer csak kiszúrta magának az egyik honvédet,és rákiabált:
-Maga katona,ott hátul!Jöjjön csak ide!
A megszólított először csak nézett,nem tudva hogy őt hívják-e,de mikor minden szempár rászegeződött,elindult előre.
-Mi lesz már?Mozgás,mozgás!Majd én felébresztem,ne féljen!-pattogott az
őrmester,és mikor a kiskatona megállt előtte vigyázzban,gonosz kárörömmel tekintett rá.
-Mivel maga ellazsálta hátul az egészet,száz fekvőtámaszt lenyom itt előttem.Kezdheti is.Majd én számolok.
A kiskatona elsápadt,de aztán letenyerelt a betonra,és elkezdte a műveletet.
Az őrmester pedig elégedetten sorolta a számokat.Közben derékszíját markolászta,mintha habfehér,gömbölyű női idomok lennének kezeiben.