aprócska rugózó testek.
itt mögöttem és mégis olyan rézsút
kereszteződő kromoszómákban
ahonnan lehetetlen kibújni
magasan
elnyelő, nyúlánk korpuszok
üresen, mélyen, szépen és végtelen
leterülő ellentétek a hátam mögött
űrt, mélyet, szépet, végtelent. - ezt ellopom
egyedül,
és elviszem a hátsó kertbe
ott, ahol folyton csak nyílnak
az embervirágok.