Egyszer régen aranypalotában laktam
Mit fényárba vont a tengerparti napfény
S oszlopai fekete bazaltbarlangként
Az est színkavalkádjában széttárultak.

A tengerárban az ég képe derengett
S hallgattam a nagy óceán titkos dalát
E misztikus, mindenható harmóniát
Naplemente fénye ragyogott szememben!

Így éltem, buja kéjekkel körülvéve
A zöld tenger s az azúr égbolt határán
Csodálva a tökéletes ragyogását.

Néger szolgák legyeztek pálmalevéllel
S mindenkit gyötört egyetlenegy nagy talány:
Hogy lehetne enyhítni szívem bánatán?