Templom a természet, élő oszlopai
Néha titokzatos hangon énekelnek
Az ember jelképek sötét erdejében
Kutatja a végtelen örök titkait
Amint összefolynak a távoli hangok
Valamely ős, mély egység-esszenciában
Melyben égi fény s pokoli félhomály van
Dalolnak színek, illatok, s pengnek lantok.

Néhány szag oly friss, mint a kisgyermek bőre
mások, mint a tavaszi fű, smaragdzöldek
s kaput tárnak a legferdébb örömöknek!

Kinyílik száz dimenzió, a végtelen
Tömjénbe s pézsmába merül az értelem
S unott utazóként jár át a léteken!