A táguló körök valahol találkoznak.A vándorló vízcseppek valamikor egyesülnek.A földszemcsék egymáson keresztül is érzik a másikat.A fűszálak egymás testvérei mind a két féltekén.A felhők összesodródnak,s szinük vörössé válik a lemenő naptól.
Mint a vér.
A táguló körök gyűrűi egyszer megtörnek egymáson.José Seattle-ben született.Sandra Tampában.José Kaliforniában töltötte iskolás éveit.Sandra New Yorkban tanult.José költő lett.Sandra kurva.
Phoenix lett a város,ahová mindketten elindultak valamiért.José a lelki békét kereste állandóan kavargó belső világa lecsendesítésére.Szenvedélyes művészként nem sok kapcsolatot tartott fent a valós világgal,és annak problémáival,de kusza bensője sem nyugtatta meg.Nem lett a saját barátja.
Sandra a testi megtisztulást várta az új környezettől,bár még nem tudta mivel is fog pénzt keresni,ha saját testétől,bűnétől megundorodva felhagy a prostitúcióval.Egy mélyérzésű kurva volt,aki nem érezte jól magát a saját bőrében.S ha idegen bőrök értek hozzá,égtek belé nap mint nap,legszivesebben mint egy anorákot lecipzározta volna magáról,és tiszta testtel indul új napok felé.
De a test marad.S benne a lélek is.Bűn és megváltás.Erény és vágyakozás.A világ csábítása.De most mindkettejüket valami új erő húzta abba az idegen városba,hol sosem jártak még.
Először Sandra érkezett meg.Kivett egy olcsó albérletet,és napokon át az újságok álláshirdetéseit böngészte.De nem talált kedvére valót.Így hát elment egy kis üzletbe eladónőnek.Dekoratív külseje vonzotta a vevőket,és az üzlet tulajdonosai meg voltak vele elégedve.Csak ő nem elégedett meg új életével.Tisztának érezte magát,de unalmasnak és szürkének is.Nem talált az életben újabb örömöket,neki való ismerősöket.Kapcsolatokba sem bonyolódott,erre jelenleg még egyáltalán nem készült fel.
Valami új élet,valami új vágy már ott mocorgott benne,de még nem jött rá igazán,mi is lesz belőle.Ez egyre jobban zavarta.Unalma méginkább kihozta ezt a feszítő érzést,amivel nem találta helyét a világban,csak körvonalazatlan vágyak kínozták testét és lelkét.
José részegen,teljesen kiütve érkezett Phoenix-be.Sajnálta addigi múltját,amúgy is elég múltbarévedő ember volt,és a szakítás eddigi életével nagyon megviselte.Ezt ellensúlyozta némi alkohollal.A vasúti pályaudvaron száraz torokkal,remegő végtagokkal bolyongott,nem tudva hirtelen hova is menjen.
Nem akart túl sok pénzt költeni,de az első éjszaka csak a szálloda maradt megoldásnak.
Másnap aztán ő is albérlet után nézett,bent a város szivében.Erkélyéről kitekintve láthatta a mélyben kavargó autóáradatot,amint az utcákon hömpölyögnek lassan,megállás nélkül.
Mint a vér.
Megpróbált cikkeket eladni különböző lapoknak,de csekély sikerrel.Néhány azért gazdára talált,ám a mindennapi megélhetéshez ez kevésnek bizonyult.
Valami más munka után kellett néznie.Ez az ami nem ment egykönnyen.Nem azért mert annyira lusta ember volt,hanem mert egyéniségéből fakadóan kevés ember mellett érezte jól magát,és ez munkateljesítményére is kihatott.
Végül adminisztrációs munkák otthoni bedolgozását vállalta.Míg nem hoz a jövő jobbat.
Ismeretsége nem akadt,de nem is harcolt azért hogy legyen.Jól megvolt magával.Egy barát vagy egy barátnő persze nem jött volna neki sem rosszul.De csakis valami hozzá hasonló őrült,mégis becsületes ember.Akik egymás különcségeit remekül tolerálják.
Egy nap a város füstjébe temetkezve sétált az utcán,mikor szeme megakadt egy satnya fán.Megsajnálta a szerencsétlen növényt,és egy őrült ötlete támadt.Néha előfordult vele,hogy teljesen agyahagyott dolgokat cselekedett.
Ő ezt a félresiklott társadalom elleni önkéntelen tiltakozásnak tudta be.Most is váratlan sugallatra besietett a közeli vendéglőbe,és hamarosan egy pohár szódával tért vissza.Odalépett a fához,és végigsimítva törzsét meglocsolta a tövét.Közben félig gunyoros szavakkal nyugtatgatta a növényt.Ő ezt egy elvont tréfának tartotta,de más a totális őrültet látta volna benne.
Szerencsére az aki végig figyelte az eseményeket,nem tartotta bolondnak. Ellenkezőleg.Úgy érezte,végre egy érdekes,eredeti embert pillantott meg.És ez így is volt.
José is felfigyelt a nőre,aki a vendéglő terasza mellett álldogált.Egyből szimpatikusnak találta,de bizonytalannak érezte,vajon nem tartja-e őrültnek a nő.Visszavitte a poharat,közben rámosolygott Sandrára.Aztán odalépett hozzá,és őt is meghívta egy szódára.Sandra elfogadta,de célzást tett a fára,és az őközte lévő különbségre.Ezen nagyot nevettek,és leültek egy asztalhoz.
Beszélgettek,megjegyzéseket tettek az emberekre,és jókat derültek azon,
hogy milyen elmebeteg irányba fordult a világ kereke.Nagyon meglepődtek,
mennyire egyformán látják a dolgokat,és egy roppant erős,kölcsönös szimpátia ébredt bennük egymás iránt.Szinte egy ütemre lüktettek,egy irányba tolultak előre.
Mint a vér.
Később még sétálgattak a városban,és együtt nézték a lenyugvó naplementét.A múltjukról kölcsönösen hallgattak,s ezt szinte ösztönösen megérezve nem is faggatták a másikat.Miért is faggatták volna?Hisz számukra a múlt valahova a távolba veszett.És előttük csak a jövő terült el,számtalan ismeretlen lehetőséggel.
Megbeszélték hogy később még találkoznak,és telefonszámot is cseréltek.
Mint valami hétköznapi randiban,csak ez nem randinak indult,és nem is hétköznapi találkozásnak.
Most ért össze két nagy lélek,két nagy kör.
A következő hetekben egyre jobban megismerték a másikat,és a szimpátia tovább nőtt bennük,lassan szerelemmé formálódva ereik mélyén.Josénak tetszett a csinos szőke nő,s ez akkor sem változott meg,mikor megismerte annak múltját.Sőt,talán méginkább felkorbácsolta szenvedélyét,vágyát,ami nem puszta testi vonzalom,hanem egy nagyon erős lelki kapocs is volt.
Ugyanezt érezte Sandra is José iránt,a bolondos költő valahogy pont az ő újabbkori kívánalmainak felelt meg.Valami különlegesre,valami egyedire vágyott,és ezt meg is találta Joséban.Szerelmet és hóbortot.Férfit és szellemiséget.
Sandra gyönyörű volt.José csodálatos.A nő felzaklató céda.A férfi szeretnivaló
különc.Ketten együtt egy ősi vulkán.Mélyen fortyogó élő láva.Boldogságot szült egymásban boldogtalanságuk.
Ahogy teltek a napok és hetek,úgy váltak egymás számára méginkább nélkülözhetetlenné.Először a kínzó testi vágy fokozódott addig,hogy szinte már fuldokoltak.Hamarosan eljött a pillanat,és egymáséi lettek.Határtalan odaadással fonódtak össze,és egy darabig csillapították is szörnyű vágyukat.
Napokat és éjszakákat töltöttek egymás meztelenségébe temetkezve,vagy csak némán ültek,és fürkészték a másikat.Kék szemeikben egy határtalan óceán hullámzott,s ezt nézték egymás tekintetében.Nagyon vágytak rá,hogy megfürödhessenek ebben a végtelen sós közegben,ami csak a lelki tereken létezett,de ők szinte érezték a szél illatát,a víz hideg cseppjeit.Szomjas csókban forrtak ilyenkor össze...
Aztán egy idő után már nem tudták kielégíteni csillapíthatatlan vágyukat,azt a határtalan kívánságot,hogy még többet és többet kaphassanak a másikból,
mégjobban érezhessék létezésüket.Nem tudták a megoldást,és így a vágy nőtt csak,szomjas szemmel fürkészték egymás határtalan kék óceánját.
Közben persze éltek,dolgozni jártak,egyszerű,nem nagy odafigyelést igénylő munkákat vállaltak el,mert számukra csak ez a szerelem létezett már.Ez a más ember számára oly beteges vonzalom.Mert ez a két különleges ember különlegesen szerette egymást,maguk számára is meglepő fordulatokkal.
De a legmeglepőbb fordulat még hátra volt.Ahogy múlt az idő,úgy növekedett a természetfeletti vágy bennük,hogy még közelebb kerülhessenek a másikhoz,még szorosabban egyesülhessenek.De nem jött a megoldás,és ez szinte fizikai fájdalmat okozott nekik.Talán így fásultak volna bele a kínba és az életbe,ha nem jut eszébe Josénak a fantasztikus ötlet.
Először túl vadnak és abszurdnak találta,de mégis elmondta Sandrának.Sandra szeme elkerekedett,és az óceán felmorajlott.Megpecsételődött a sorsuk.Egy nap nem mentek dolgozni,José lakásán maradtak.Elhatározásuk,hogy megteszik amit kiterveltek,véglegessé vált.Már nem érdekelte semmi más őket ebben a világban.
Szépen levetkőztek,gyönyörködtek egymásban,összesimultak,élvezték a másik közelségét,bőrük ragaszkodó tapadását,egészen addig,míg valami többre nem kezdtek el ismét vágyni.
Bementek a fürdőszobába,José megengedte a vizet,és a növekvő gőzben mosolyogva fürkészték a másikat,vajon mit is gondolhat az.Majd a férfi elővette a borotvát.Sandra szemei zavarossá váltak,és ez Joséra is átragadt.
Beleültek a kádba,egymás szemeibe,a nagy óceánba merülve,és megfogták kezeiket.
Így ültek sokáig,majd José a borotváért nyúlt,és lassú,simogató mozdulatokkal hosszában felvágta Sandra ereit.Aztán a sajátját ugyanígy.
Nem is érezték a meleg vért a forró vízben,a kábító gőzben.Átölelték egymást,és hagyták a szívüket dolgozni.A szerelmes gépezet pedig dobogott,pumpálta a vért,ami összekeveredett testükön és a vízben.Sötét festékként mutatta meg vad,mélyben dolgozó szinét a vér.
Lassan elálmosodtak,és egymás vállára csuklott a fejük,örök álomba merülve egy másik világban.A vér és a víz pedig összekeveredve kavargott a kádban,egyre jobban feloldódva a másik molekuláiban.Hidrogén és oxigén atomok,vízmolekulák léptek kovalens kötésre egymással,mik nemrég még két embert,két lelket tartottak ebben a világban.
Apró elemek felfoghatatlan tömege egyesült,oldódott fel egymásban,és valahol egy nagy,éteri kék óceánban.Számtalan kölcsönhatás,vegyi folyamat ment végbe,pedig nem történt bonyolult dolog.Csak két ember kimonhatatlanul szerette egymást,és örökre egyesült.
Két kör,két óceán halkan összeolvadt.