Letörtek a földből növő csillagok
-megkönnyebbűlt a sír is
ahogy
kihúnytak felőle-
Kék könnyeket zokogott
a oroszlánpár
kiszáradt kútjukba
nyöszörgő fák között
-az Én szemem sem száraz többé-
Illatos rózsáimat rég
korhadó karóra futtattam
-kipusztult alóla
minden mit átölelt-
November van és nem égnek csillagok
Arcomon füstöl a lefolyó dér
-ez már nemcsak a köd játéka-;
Álmodtam azon az éjszakán
Elengedted a kezemet
és felszálltál egy semmibe tartó szerelvényre
Csak roncsok tértek vissza
-Nyüszítve sírtam a sínekre-
Most mintha a szívemet tépném ki
ahogy egyenként vágom el
összefolyó ereinket.