Amiket ide leírtál azzal tökéletesen egyetértek. Mondhatnám azt is, hogy szívemből szóltál. :) Nem is tudok mit válaszolni rá, úgyis köbö árnyéka lenne. Igazán jó volt olvasni. Köszi!

Igazából "az én mindig a szívemre hallgatok" kifejezés kicsit sántított. Mert bár nagyon szeretnék a szívemre hallgatni és gyakran ösztönösen cselekszem (+ is kapom érte a magmét...főleg,h ami a szívemen az a számon típus vok:)),azért néha az én pici szívem elég halkan suttog és olyankor teljesen tanácstalan vok,h akkor most mit is tegyek. Nem szeretek az eszemre hallgatni...azt a +oldást mindig el is vetem...még akkor is,ha az tűnik a legkézenfekvőbbnek és a legészszerűbbnek (hát igen,nálam sose keress logikát...se,amit össze-vissza beszélek,sem pedig a tetteimben:)).Csak ha a szívem hangját nem értem,az eszemre + nem hallgatok,akkor 1szerűen nem tom mit tegyek...
Tudom,h soxor hibáztam az életemben...mint minden ember. de kevés dolgot bántam +. Ugyanis úgy tartom,h az ember a hibáival rak ki 1 egészet vele ér TELJES EMBERI ÉLETET.Tehát bár tudom,h sok bűnöm van,elég kevés van,amit úgy most teljes szívemből + is tudnék bánni.Persze vannak +bocsált6atlan tettek,amikre én sem vok büszke (és bár a többire sem:)) de úgy gondolom én ilyen vok és tessék engem így elfogadni....lehet szeretni v gyűlölni....de +vetni?..azt azért nem...hisz tudod "Más szemében a szálkát a magadéban a gerendát:))-ezt nem pont neked címeztem Mephisto...csak úgy elgondolkodtam:))
Teljesen igazat adok neked abban,amit a kapcsolatokról írtál....így még soha nem hallottam +fogalmazni és felfogni...de teljesen igazad van!!!Csak tudod az a baj,h akit szeretek,azért képes vok mindent feláldozni (sztem ebben sem vok 1edül:)),néha még magamat is.Az elején tök jól megy minden,m én is magamat adom,aztán ah 1re jobban ráismerek a másik ember hiányosságaira korlátozom magam abban,h azt tegyem v mondjam amit szeretnék,m:
1. nem szeretek veszekedni (volt 1 15 hónapos kapcs. és 1szer sem veszekedtünk...leszámítva azt az időt,amikor már "eltört vmi"...és sztem 1ikünk sem rakott bele többet v kevesebbet...bár ez is fura,hisz ha van 1 szerelmespár ott az 1ik fél mindig szerelmesebb,mint a másik...olyan nincs,h min2 fél ugyanannyira szereti a másikat...mindig kell lenni 1 szerelmesebbfélnek...aki ha szükség van "beadja a derekát":))
2. +int (a már gondolom halálra unt:)) "nem akarom +bántani a másikat" szöveg....te el sem tod hinni,h én milyen emberbarát tudok lenni...persze nem mindenkivel...de aki 1szer +szerettette magát velem,az utána bmit csinál6 én ugyanúgy fogom szeretni...tudom,h eléggé buta és naiv dolgo,m rengeteg "gonosz" ember él a földön...de ugyérzem eddig nagyon nem akadtam össze velük:))

Okés értelek. Én is általában a szívemre hallgatok és már egy párszor pofára is estem ez miatt. De néha az ész beszól, hogy gondolkodj egy kicsit. Talán nem kellene, de nem tudok mit tenni. Általában ilyenkor jól el lehet rontani, az amúgy még ingatag dolgokat is. :))) Persze mindennek oka van, mert mikor már ilyesmin gondolkodom, akkor valami törésnek lennie kellett. Egy folt a makulátlan fehéren, de az ember azért ember, mert hibázik és amíg megpróbálja kijavítani a hibáit, addig nincs gond. Szerintem. Értem is az indokaid, és még azt is mondom, hogy jogos. Ebből a szemszögből ez teljesen jó így. Az ilyen dolgokat kell túlélnie egy kapcsolatnak, akkor talán nincs baj. Talán igazad is van. Nem tudom. Én az őszinteség híve vagyok, mégis kezdek rájönni, hogy néha kell a kegyes hazugság, néha nem. Mindenestre kisebb összezördülések kellenek még a legjobb kapcsolatba is, mert nincs két egyforma ember. Ha pedig minden tökéletes, akkor az tuti nem a valóság, valaki valamiben korlátozza magát. Egy kapcsolat pedig azért kapcsolat, hogy mindkét fél jól érezze magát, hogy több legyen és ne kevesebb, mint annak előtte volt. Kábé ennyit utdtam most hozzáfűzni. És kívánom, hogy érezzétek jól magatokat és egymást. :)

A szembeállítani az észt az érzelemmel dlog számomra kicsit furcsa, hisz én mindig a szívemre hallgatok. Még akkor is, ha tudom, h annak nem lesz jó vége. De mivel én döntöttem így...ezért +próbálom elviselni a következményeket. Ami persze néha elég súlyos...de hát én döntöttem így:)) Nem azért nem szeretném elmondani neki,m gyáva vok, hanem azért mert nem akarom +bántani. Tudom,h ha elmondanám azzal nagyon +bántanám. Ezért inkább magamban tartom. Ami tudom, h 1általán nem tisztességes,de nincs más választásom,ha már "bűnbe" estem. Én ugyanúgy nézek őrá, hisz ő nem tehet semmiről....és inkább viselem én a terhet, csak neki ne fáljon!!!!!! És tudom, h veszítettem...sokat is,hisz belülről mardos a lelkiismeret....de ha már elkövettem 1 hibát,akkor az legyen az én gondom és ne bántsak + másokat. Fordított esetben persze én tudni szeretném az igazságot....és persze biztos,h fájni fog,és kicsit + fog rendülni a bizalmam,de +tudok bocsáltani....Talán ha nem karaja elmondani,akkor soha többé nem akarom tudni,m ha később tudnám +,az még jobban fájna...A "szeretlek" szó számomra is sokat jelent...én sem szoktam vele dobálozni. És attól,h még rossz fát tettem a tűzre,még szerethetem...sőt azért nem akarom +bántani,m szeretem. Lehet,h +változtam...és talán észre is veszi,de nem kérdez rá.Mert ha tényleg látja,h vmi bajom van,akkor úgye rákérdez,ha + nem...akkor miért vegyem a bátorságot elmondani,ha ezt ő sem teszi meg. Kül. most eléggé elgondolkodtam ezen....különös dolog....mármint maga az ember is. Mindig mindant azért csinál -legalábbis sok mindent-h a másiknak jobb legyen és a kedvében járjon. Aztán kiderül,h pont az ellenkezőjét várná el az ember. Az igaz szerelem kérdésében is igazat adok neked. Hisz az igaz szerelmét az ember soha nem felejti el...még akkor sem,ha párkapcsolatilag tovább lépett. Sztem 1ik sem jobb,az sem ha a szerelmemmel vok 1edül vagy a barátaim körében. Mert nem azért vok velük,h utána is magányos legyek,hanem,h velük legyek....gondolom érted.
Köszönöm a filmajánlot...még 1iket sem láttam,de majd talán +szerezem,m az emberi kapcsolatok téme engem nagyon érdekel...és főleg az,h mások hogyan gondolkoznak egyes dolgokról...amikről nekem is +van a saját véleményem:))

Talán ez indította be leginkább a tekervényeket. Már megtettem ezeket a fokokat és ha valaki azt kérdezné előbbre jutottam-e valamivel, nem tudnám a választ.

A távolságot Snupi hozzászólása miatt illesztettem bele, csak ezt nem írtam oda. :)
Érdekes nézőpont, rögtön jöttek is fel bennem az ellenérvek. A "megrendül a bizalmam másokban" az nem pusztán egy alkalomra vonatkozik. Ha valakit igazán szeret az ember(legyen az szerelem, vagy barát), akkor miért ne adna neki több esélyt? És fordítva is ez áll, persze ezt nem várhatjuk el. Ez természetes, és az is, hogy az ember harcol azért, akit szeret, legalábbis egy ideig. Mindennek van határa és, néha szembe kell állítani az észt az érzelemmel. Talán ez az eddigi legérdekesebb téma. :) (nem is kell felvetni, jön az magától) És itt a költői kérdés, mit tegyen az ember? Mindig, amit a szíve diktál (persze néha azért nem árt gondolkozni, de mivel szerelemről volt szó, akkor a gondolkozás leredukálódik valahová a vonalzó aljára :), csak válalja a következményeit. Ha igazán szereted, akkor puszta vágyak miatt képes lennél ilyesmire, de arra nem, hogy ezt a szemébe mond? Na látod ez, amiben totál nem értek egyet. Igaz, ha megmondod már soha nem fog ugyanúgy nézni rád, de ha nem, akkor te nem fogsz ugyanúgy nézni őrá. Mindenki maga dönti el melyik terhet veszi fel, de valamelyiket vipelnie kell. Ez a huszonkettes csapdája. Akármit is teszel szerintem mindenképpen veszítesz, de lehet, hogy már veszítetél, mikor a gondolat megfordult a fejedben. Vagy nézzünk egy fordított esetet. Te mit tennél, ha ő lenne a helyedben? A magyarázkodás sem feltétlen baj. Szerintem lehet azt tudni legalább egy kicsit, hogy mikor sántít a dolog. Meg, ha már esélyt adunk, egy másikat, akkor ez erre ugyan úgy érvényes. Vagy csak arra adsz esélyt, amit te tartasz jónak?
Szerintem csak egyetlen egy járható út van, az az őszínteség. Ha éppen az nem érdemli meg, akit szeretsz, hogy őszinte legyen vele az aki szereti, akkor ki? Ilyen esetben magával sem az az ember, ha belegondolsz abba, hogy mondjuk mindez megtörténik és hallgatsz. Nincs semmi baj, a srác nem tud semmit. Te azt mondod neki később- Szeretlek. Akkor az igaz? Én speciel ezt a szót mondom ki legritkábban az életben (a másik a megígérem :), legyen szó barátokról, vagy szerelemről. Igazán éreztetni kell, nem pedig mondani. Bízni magadban és a másikban is. Ha nem mondasz neki semmit, attól azt hiszed nem veszi észre? Ugyan. Te megváltozol, és ezt te nem fogod észrevenni, ő viszont igen, mert ő nem változott, de te igen. És az egész csak idő kérdése. (az mindenre megadja a választ, még az életre is) Vannak terhek, amiket egy életen átt kell hordanunk, az igaz szerelmekkel is így van, attól, hogy a kapcsolat megszűnik, vagy eltávolodnak az emberek egymástól, attól még a másik ember mindvégig jelen lesz. Mert adsz is magadból egy darabot, de kapsz is cserébe. (ha tényleg szerelemről van szó) Ha már egymás mellett is távol vagytok, akkor mi értelme? Az nem szerelem, csak vágy, pusztán a vágyaink kielégítése. Nem pusztán testi vágyak vannak, bár az előbbit jóval könnyebb letudni. Ennél szerintem még egyedül is jobb. A tömegben és a "barátok" között is lehet egyedül az ember. mindenki döntse el neki melyik a jobb.
Egyetlen dolog biztos, hogy mindenki a saját kárán tanul leginkább. Tanácsokat, útmutatást könnyű adni, könnyíteni a másik lelkén, vagy a magamén. De a cselekvés az egy egészen más dolog. Mindenkinek végig kell mennie ezen a lépcsőn, és csak a szerencséseknek jut lift. :)
Ajánlom figyelmedbe a következő filmeket. Sokat tanulhat belőle az ember.: Keserű méz, Closer, Betty Blue. Mindhárom a szerelemről szól, ugyan az, mégis kicsit más.

Látom,+int eléggé elgondolkoztattalak,legalábbis,amilyen hosszan véleményezted...:))
De mi van akkor,ha a más kertjénak nézegetése már túllépett "az elment mellettem 1 jó csábó és +néztem" határon??Nem igazán tisztességes a másik féllel szemben...pedig elég szerelmes az illető csak...várj erre van 1 idézetem "A vágy mindig azt akarja,amit nem szabad!"...tehát erted:D...tombolnak a hormonok v mi fene az a bizonyos határ meg kezd elhalványodni. Nem a másik fél birtoklásásról van szó,hanem,h gyarló az ember. Igazad van,h a legtöbb dolog 2 emberen áll v bukik. De pl. ha a megcsalásról beszélünk,akkor az kinek a hibája a 3 ember közül? És talán,mert igazán szereti a társát nem akarja bevallani neki,h mi történt...mondván, amiről nem tud az nem fáj. Bár tisztességes lenne,ha elmondaná,de akkor összetöri a szerelme szívét...ezt viszont nem viselné el. A versemben nem éppen írtam a tér távolságáról,inkább az előbb említett dilemmát probáltam felvázolni,de örültem,h felhozod,hiszed sok párkapcs. szenved a távolság nagyságától...térben és néha még akkor is ha 1más mellett ülnek. 1etértek veled,h az idő gyógyír mindenre-v inkább ált.ban mindenre. Hisz az a vágy,amiről az előbb beszéltem,az 1 idő után alábbhagy és végül-jó esetben- eltűnik. Sajnálom,h olyan ember vagy,h amiben +rendült a bizalma,azt nem kezdi újra...nálam mindenkinek van 1 újabb lehetősége. Legyen az barátság v szerelem. De sztem mindenki követ el hibákat-néha akaratán kivül...és tudni kell +bocsáltani és tiszta lappal újra kezdeni. Viszont sztem a magyarázkodás kicsit kényes téma. Hiszen mi,emberek mikor is magyarázkodunk? Amikor rajtakapnak minket vmilyen rosszon és + akarjuk magyarázni,h az nem is úgy történt. Bár én nem vok ilyen,h ha elkezd magyarázkodni,rögtön elítélem és nem hiszek neki. Sőt,nem igazán bírom az előítéletes embereket!!

Nem is én lennék, ha egyszer nem írnám el. Ezút is bocsi minden olvasótól a kellemetlenségért.

Ismét ide tévedtem úgy érzem hozzá kell, hogy szóljak. :) Először is az, hogy a "más kertjét" méregetjük, az teljesen természetes. Nem hiszem, hogyha elmegy valaki mellett egy jó csaj, vagy pasi az ne nézné meg. :) (ez teljesen irreális. Ugyan már, mindannyian fogékonyak vagyunk a szépségre. Aki mást mond az hazug. Szerintem. Ebben ,még nincs is semmi rossz.) És ki az aki ezt számon kéri, hogy nem nézhetsz meg senki mást? Nem csak az az elítélendő, ha valaki "a más kertjét" nézegeti. A szerelem nem a másik fél birtoklása legalább annyira. Én legalábbis így vagyok vele. Ha tényleg szeretik egymást, akkor ez igazán csekély probléma, mert ilyesmi fel sem merül. Egy dologot azonban 100%-osan kijelenthetek, hogy minden dolog két emberen áll vagy bukik. Nincs olyan, hogy egyik fél jobban hibásabb lenne mint a másik. Ha nem szerelmesek egy kicsit sem, akkor nincs miről beszélni. Ha igen, akkor mindennek oka van. És ebben nem lehet egy fél a döntő. Ha igazán szereti, akkor nem fél a szemébe mondani mi a baj. Ha igazi a szerelem, akkor nincsen távolság. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy-két kilóméter miatt aggódjunk. Minden más pótolható, csak ez nem. (szerintem) Munkát, vagy bármi mást talál az ember máshol is, ha nagyon akar. (tök mindegy milyne messzire kell mennie), de egy igaz embert nem biztos. Ezt kell mérlegelni, meg azt. hogy kinek mi az ami számít igazán. Talán ezek a legsúlyosabb döntések az életben, olyanok, amiket nem lehet leírni, vagy szóval megmagyarázni. Egyszerűen átt kell élni. Az élet néha kurva nagy pofonokat oszt(bocsi a kifejezésért),ami az adott pillanatban szinte elviselhetetlen, de itt is igaz a mondás, hogy mindenki a saját kárán tanul legjobban. Egyetlen dolog biztos. Az idő múlása gyógyír mindenre. Bármi is történik az emberrel. Én személy szerint ritkán kezdek valamit újra, amiben már megrendült a hitem(bizalmam), vagy nevezzem bármi másnak, mégis azt mondom nem ítélhet az ember. Ez az egy dolog, amire nincs és nem is kell, hogy legyen magyarázat. Minek megmagyarázni bárki másnak is, amit érzünk, mint annak, aki íránt ezt érezzük?

Most már tom,h lány vagy. És gondolom idősebb is,mint én:) 1ébként nagyon szép a sztori,tiszta filmbe illő:D Csak az a gáz,h én nagyon szeretem a kedvesemet,csak tettem 1 kis kanyart. aztán vissza találtam a rendes útra:)

Szia,

most megpróbálok elmesélni valamit ami talán segíthet megérteni mi is az szerelem!Megismertem egy srácot akivel másfél évig együtt voltam!! Ő volt a mindenem még akkor is ha akkor még csak 17 voltam!! De a távolság tönkre tett mindent és Ő feladta és minden összedőlt csak azért mert pár kilométer van köztünk! Tudod azt volt a legrosszabb hallani mikor azt mondta szeretlek ,de...!! S azóta sem találtam azt aki helyettesíteni tudta volna őt és azt hiszem kicsit eltévedtem azóta! De kiderült ő is ezt érzi és most lassan 3 év elteltével megint együtt vagyunk és megint egyek vagyunk! Ő az én másik felem! Míg nem voltunk együtt persze voltak kapcsolataim ,de nem jelentettek semmit! Még akkor sem ha nála fullosabb csávót fogtam ki :-)!!! Hidd el nekem ha valaki megtalálja a másik felét akkor eltünnek a kétségek és a félelmek hogy át tekingetünk a szomszéd kertjébe! Valakinek sokáig kell várnia arra hogy megtalálja ,de itt vagyok én pl.-nak hogy van aki fiatalon rátalál a csodára ,mert ezt csak így tudnám fogalmazni! Te is megfogod találni és akkor ha vissza olvasod ezt a verset akkor csak mosolyogsz egyet és finoman arrébb teszed! Ne keresgélj csak élj és érezni fogod ha már ott van előtted!!!!Jó nagyon a vers!

Bocs nem akartam kisbetűvel írni a neved:S Lae-így már jobb:)

Kedves lae! Szeretem a gondolataidat olvasni. Nem tom hány éves lehetsz,de nagyon bölcsen szól és tapaszt embernek gondollak. Igazából én vok az,aki méregette a szomszéd kertjét...és azért nem mond6tam el a barátomnak,m közeli ismerősök...eléggé:S De most már minden rendben van. Csak egy buta gondolat volt...és itt maradt ez a vers,ami emlékeztett rá.

Szerelem, szerelem, sötét verem :) Én abban hiszek, hogy mindenkinek megvan a másik fele. Tudod, sok ronda békát kell megcsókolnod, hogy egyszer rálelj a királyfira. Ezekre a békákra nem szabad rossz érzéssel gondolni, hisz mindegyik egy lépcsőfok az igaz szerelem felé. Kitaláltunk a pótanyukámmal egy szót a békákra...Csöbörök :) Az a baj, hogy kevés az igazi Férfi és kevés az Igazi nő. Most viszont az jutott eszembe, hogy az igazi is nézőpont kérdése. Valakinek pont olyan az igazija, mint te. :D De jó, most lesz min gondolkodnom. Azt viszont mocskos dolognak tartom, ha van egy párja valakinek, akkor méregeti a szomszéd kertjét. A hugomék jól csinálják...ők megmondják egymásnak, ha tetszik nekik valaki és nagyon könnyen felejtetik egymással. Már az esküvőre készülnek :) Tetszik a vers :) Lae

Kösz. Én csak leírtam a véleményem, ami éppen eszembe jutott erről az írásról. Mivel a verseléshez nem értek, így csak a gondolatokat tudom (vagyis próbálom, hogy helyesebben fogalmazzunk) visszaadni. Amik az egész hatására felötlöttek.
Talán éppen a sors iróniája, hogy éppen akkor lenne valaki, mikor van más is. Ez szerintem mindenkivel így van. Velem is, és sok más emberrel is, akikkel már beszélgettem, vagy tudok beszélgetni ilyesmiről. Csak, általában akkor már nem is számít az egész. Ha számítana az lenne a gáz.
Szerintem viszont ez az egész folyamatos, csak nem vesszük észre. Ez van. :)
Érdekes továbbá, hogy minél közelebb kerül valaki-valakihez, annál nagyobb az esély, hogy olyasmin is kibukik, amit ellenkező esetben figyelmen kívül hagyna. Talán ezért vágyik másra, és nem veszi észre, hogy amire mindig is vágyott az ott van egy karnyújtásnyira. De most ilyen mélységig nem mennék bele, mert valószínű elég hosszan tudnék írni a semmiről és ehhez pedig semmi kedvem. :)
Mostanában elég gyakori, hogy az emberek kevésbé figyelnek egymásra, de azért ok nélkül elég kevesen bántanak meg mást. (talán a szadisták kivételek :) Néha viszont elkerülhetetlen az egész, néha fájdalmat kell okozni a szeretteinknek is, akkor is, hogyha nem akarjuk. Mert nincs más út. (de ebben nem vagyok biztos :) És talán jobb is, mert az embert talán a végletek formálják leginkább. Talán azért van, hogy az igazán nagy szerelmek piszkosul fájnak, de mint mindent azokat is túl lehet élni. (ilyen téren mindenki mazohista egy kicsit szerintem) Érdekes dolog ez, nagyon meg sem tudom magyarázni. Olyan kérdések ezek, amire soha nem kapunk választ. Hordjuk egy egész életen át, és talán csak a halálos ágyon tudjuk letenni, talán akkor sem. Persze mindenkinek megvan a maga keresztje, ami néha könnyebb, néha súlyosabb, de azért ott van.

Örülök, h ennyire érdekelnek az alkotásaim, ill. a fórumra írt írásaim. (Bár már oda régen írtál:))
Először megijedtem, h milyen hosszan véleményezed a művemet, annka ellenére, hogy először nem is kartam fel rakni...csak minden gondolatmenetemet felírom egy füzetbe és ez tegnap a kezem ügyébe került...aztán vers lett belőle...tehát nem tartom olyan nagy számnak, mint pl. azt amit sokkal "kínkeservesebb" munka árán sikerült összehoznom.
Viszont rettentő büszke vok magamra (már ha lehetek:)), h téged ennyire elgondolkodtatott. Nagyon jókat írtál, de tod, ez a vers inkább olyan fikció volt, mint igazság....na jó, nem teljesen. De azt már erősen +figyeltem, h amikor van párkapcs.om,akkor mindig akad vki más. Ha + nincs,akkor a kutya se jön oda hozzám:))
A döntéseimet félek meghozni,m mi van,ha rosszul döntök...nem szeretek fájdalmat okozni a másiknak...ezért nbennem a "mi a jó neki?" kérdés előbb merül fel, mint a másik. Persze mondták már rám ezért,h nem vok normális...de 1szerűen nem szeretem,ha a másik szenved...nagyon nem!!!

Ismételten egy olyan írás ez tőled, amit szerintem sokan megéltünk, de magyarázatot adni rá mégsem lehet. Vagy kell-e egyáltalán? Sajnos az emberi természet ilyen, sosem elég, ami van, mindig másra vágyik. Utána pedig gondolkozhat. Lehet, hogy van akinek a te „kerted zöldebb” Érdekel? Minden dolog megéri, mindenképpen, hiszen a döntéseik vagyunk mi magunk. Más ember biztosan máshogy döntene, mást cselekedne, de ez kit érdekel? Ugyanígy azon is elgondolkozhatunk, hogy mi az élet? Miért érdemes egyáltalán élni? Semmiért és mindenért egyszerre. A jó és a rossz dolgok folyamatosan váltják egymást. Lehet, hogy naivan hangzik, de csak rossz dolog nem történik az emberrel, és csak jó sem. Az már más, hogy nem biztos, hogy különbséget tudunk tenni, és mindenkinek mást jelent ez a két szó. Egyedül sem olyan rossz, legalábbis most ezen az állásponton vagyok a jelen pillanatban. Persze azért olykor-olykor jó ha belenyúlunk a sors kártyáiba és keverünk rajta egyet. :)) Elgondolkodtató írás. Bizonyos részei százezerszer végigfutnak az emberben és mégsem tud megfelelően dönteni. De mégis kell, mert kinek a boldogsága lehet legfontosabb, ha nem saját magáé? És ez nem önzés, szerintem az ember alaptermészete ilyen. (szerintem) Az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy sokáig agyalgassunk, mert legalább annyira nem tudni meddig tart, mint mondjuk a szerelemnél. Gratula!