KATARZIS

Szólt a gőgös drámaíró:
- Művem végén jön katarzis!
Megrettent a lenne-néző:
- Ó, istenkém! Nagy baj az is?!

- Az - erkölcsi megtisztulás..
- oktatta ki őt a Szerző.
Lenne-néző lenge hölggyel
lett pillantást váltó, szerző.

- Más bukásán emelkedjem?!
Más a huri, más a hurok..
- töprengett a majd-nincs-néző.
Nem tisztulok, eltisztulok!

A drámától remélt-néző
elviharzott.Hová, meddig?
Vicces-cicis, popsi-dalos,
kerek-kebles operettig!

Jót nevettem.Így csinálja
mindig e háromszín-haza:
nevel népet - operetten,
s később jön a - tragédia!

EPOSZ
/hősköltemény/

Régen más volt, nem kétlem én:
előbb volt hős, majd - költemény,
de rendszert váltott mára lényeg:
hőst hoznak - a műköltemények.
Hol hol nem volt hős, ott máris, látod,
hősök kélnek és mind-mind hápog:
- Apósom /vőm../, ugye, e posztra
engem jelölsz?! Egy szép eposzra
számítok! Majd győztesen zengjed
békacsázó ellenfeleknek!
Ezt-azt lábáról pénzzel vedd le,
másikra menjen sár keserve!
Fogd rája, hogy veres szakálla
vad zászlóként lengett a nyárra,
s így nem volt más, mint FŐVERESKE,
- s e posztra esze is keveske..

Apósok /vők, fiúk és szentek../,
kiket e hős rendszer teremtett!
A szívemben kél Nagy Dícséret,
amint az új eposzra nézek.
Rájöttetek, hogy minek vívni
való csatát, mint csacska Zrínyi,
szűkös pénzen védeni várat,
miközben húsosfazék várat:
jobb egy roham, álszent-szerényen,
s győzni - a húsosfazék végen!

KÉPVERS

Sokan írnak képtelen verset,
s ritkán bár, akadnak képversek.
Van, aki a betűkkel játszik,
más meg lábával - zongorázik,
van, kinek több van egy kerékkel,
van vers, melynek többje - egy képpel,
s vannak sznobok, agyukban péppel,
s költő, kinek éppen e pép kell..

E kis vers szerzője most lép el,
s képverset nem kér álszent képpel,

mert hülyeséget megelégel..

ANTOLÓGIA

Ó, ez különös könyvfia!
Benne megy víg vigyorgia.
Ó, akinek belógnia
sikerült!

..de ki mond kitológiát,
átkozós mitológiát?
Ki ment vón, s rúgta ki a láb..
s elterült!

TRILÓGIA

Ha csak egy is kilógia:
oda már a trilógia!
Ha mindhárom kilógia?
Jöhetsz, Szent Aluszógia!

ALLITERÁCIÓ

Ha asztalán a liter áll
borból, - akkor alliterál:
bókol bornak, borong borral,
barátkozik bordó orral.

Mikor már egy liter sem áll
előtte, - elbilleterál:
egyszer jobbra, egyszer balra,
/politikás középfajta/,
igazságot szólni se fél,
belőle a bor kibeszél,
s baja nem lesz, bíz’ beszélhet..

S mit beszélnek be - a népnek?

Bebeszélik a Gráciák:
dícsérhet Demokráciát!

GLOSSZA
/széljegyzet/

Újságíró figyel a légre:
mozog, mozogni fog? Vagy mégse?
Azt írja - és én nem is kétlem -
teszi - a Nemzet érdekében.
Jól is teszi, mert ez a nemzet
mit meg nem ért, kiket nem nemzett!
És mégis áll! Ő. Vagy a bál, - na!
Ám bármiként hal, nem lesz bálna..
Hol tartottam? Szóval, jegyeznek,
s közben Samu Bá’-val szemeznek,
így egy sem száll szembe a Széllel
globálisbál-széljegyzetével
Ám arról tán eshetne pár szó:
deklasszálódik sok glosszáló?
Ne essen! Ki Főúton grasszál
szolgáival, holnap, leglosszál,
s kimutatja egy gonosz glossza,
hogy én vagyok a falu rossza,
s azt is tudom, éppúgy, mint bárki:
széllel szemben nem jó..
/Ez kicsit natur, de a lényeg:
szélcsendet kér némely szükséglet./