Hárman ülnek a csatornában.No, nem kell megijedni, nem hajléktalan csövesek ők! A Hungarian tévécsatornában ülnek, - habár időnként utóbbi sem feltétlenül tisztább némely valóságosan csordogáló csatornánál.
Ismerőseim ők, de - szerencsére - csak a tévéből.Egyikük Hóbagoly Kegyelmes Úr, a másik pedig Száznyolcvanfokolt Úr.Utóbbi ugyan csak ötvenhatról fokolt száznyolcvanra, de azért az is szép reálpolitikai teljesítmény, ha nem is becsülik sokra az inkább a humánpolitikát kedvelő különcök, - mint például én is.
A Haza Bölcsei Ők.Ez már abból is látszik, hogy egykori posztjuk titulusát, szerénységnek álcázott gőgjük és kiváló tévékapcsolataik örök időkre megtartották, akár a Hungarian TV tiszteletbeli tagjai is lehetnének.
Riporterük kerekképű, rokonszenves emberke, talán nevezzük Mosolygó Svejknek a híres mű főhőse után, akire igen hasonlít és nem csupán külsőleg.Hihetetlenül ügyes és óvatos: ha egy elefánt törne be a porcelánboltba, egyedül ő tudná megnyugtatni a porcelánokat, valamint egyidejűleg kedves, együttérző kérdéseivel megállítani az elefántot.
Átlag Úr még nincs jelen.Ő később jön majd, a jelenlevők szájából.Esetleg több példányban is, többféle névvel, nemcsak mint Átlag Úr, de az Emberek Többsége, a Legtöbb Magyar, vagy a Mindennapok Kisembere..
Hóbagoly Kegyelmes Úr és Száznyolcvanfokolt Úr nem ugyanazon rezesbanda tagjai, de most, közvetlenül Karácsony és Újév után, úgy érzik, sőt, tudják: időnként ugyanazt kell fújniuk.No, ilyen fújási lehetőség nem túl sok van, gondolom, akkor mindjárt jön Átlag Úr.
Jól gondolom, jön is.
A kifújt Átlag Úr Hóbagoly Úrnál is, Száznyolvanfokolt Úrnál is, a régi nótát fújja: nem szereti az eldurvult politikai közéletet, az udvariatlan politikusi vádaskodásokat.Ez köznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy egy képviselő ne mondja ellenlábasának: "Mit dugtál zsebre te autópályatekergő, veresbundás hazaáruló?" Sokkal szebb így: "Meg szeretném kérdezni általam is nagyon és agyontisztelt képviselőtársamtól: került-e zsebecskéjébe vagy begyecskéjébe valami közpénzekkel rokonságban álló előnyös alkalmatosság?"
Tényleg! Milyen okos ez a születését Hóbagoly Úrnak és Száznyolcvanfokolt Úrnak köszönhető Átlag Úr! A közéleti beszédstílust kell megváltoztatni!
No, ebben Hóbagoly Úr és Száznyolcvanfokolt Úr máris példát mutat! Milyen finomak, milyen tapintatosak: egyik sem nevez néven udvariatlan stílusú politikust se a saját, se a másik rezesbandájából.Azt hiszik: akinek inge a szépenszőtt felsőtextilnemű, az majd önként magára veszi.Ugye, gyönyörű hit ez?! Ezen még a legpogányabb hitetlen is elérzékenyülhet!
Hát, igen, erre bólogathat az Átlagmagyar, de én nem vagyok olyan bólogatós.Szerintem
a stílusnál sokkal lényegesebb, hogy amit valaki mond, ír, az igaz-e, - és ha igaz, akkor mi a becsületes teendő, ami meg is teendő. Mégha - uram bocsá! - felkent képviselő is az illető és mentelmi joga mellett túlságosan visszaélt kentelmi jogával.Ezen azonban nem nagyon szokás elgondolkodni a jelenlegi magyar politikai életben.Fő inkább a stíluska, s kerekbögyös Iluska!
Átlag Úr elegánsan bólogat Hóbagoly Úrnak is, Száznyolcvanfokolt Úrnak is, és leül egy karosszékbe, figyel.Érdemes figyelnie, mert jön a Tisza Pista geróf szoborügye.Hóbagoly Úr
erre nem uhuzik rá, de Száznyolcvanfokolt Úr finoman céloz arra, hogy e geróf-díszdemokrata nem akkora nagyság, mint amekkorának a másik rezesbanda gondolja, hanem csak félakkora.
No, akkor, gondolom én, az ideiglenes tévénéző, jobb lett volna, ha csak félszobrot kap a Tisza, bár akkor meg ott a dilemma: hol vágják el, hogyan vágják el? Ha függőlegesen vágják el, akkor jobb vagy bal fele legyen szoborrá? Utóbbi nehéz kérdés, hiszen csak rosszfele jobbfele volt.Ha meg vízszintesen vágják el, akkor alsó vagy felső részét mintázza meg a szobrász? Az alsó biztosan nagyobb sikerre számíthatna..
Később szóbakerül még az a nagyon, sőt, égetően aktuális kérdés, hogy Magyarország kimaradhatott-e volna a világháborúból.Száznyolcvanfokolt Úr szerint igen, Hóbagoly Úr szerint nem.Mint dőlt el ez a kérdés ezen tévéadásban? Nem tudom, mert ekkor ki kellett kapcsolnom a tévét, valamiféle misztikus és hazánkban egyre szokatlanabb erkölcsös erő erre kényszerített.Így Átlag Úr további véleményeit, érzéseit sem ismerhettem meg..Kár érte!
Ha azonban számba veszem, hogy annyi mindent és mindenkit ér kár manapság, végülis megnyugodhatunk: egy kárral több vagy kevesebb ezidőtájt egyremegy!