13.

A grillpartit május végére tűzték ki. Jenő meghívta melegklub béli barátait és bejelentkezett a Pünkösdre hazalátogató Kratofil is. Jenő már két nappal ezelőtt bapácolta a húsokat, melyeket rostélyon fognak megsütni. Gyönyörű marhafelsál szeleteket vásárolt erre a célra a hentesnél. Aztán fehérpecsenyét, grillezésre. Kis karikákra vágta és szintén bepácolta a falatkákat. Külön, speciális fűszerkeveréket állitott össze erre a acélra. Természetesen olíva olaj volt a páclé.

A dédi csodálatos réteseket sütött erre a célra. Katica és édesanyja pedig aprósüteményekkel, sör és borkorcsolyákkal rukkolt ki. Aperítívnek Jenő vodkában áztatott trombitavirágokat. Tizenöt napi áztatás után pikáns aromával és illattal rendelkezett az ital. Volt még egy jó tulajdonsága: mértékkel fogyasztva jó kedélyt, és mámort okozott. Ha többet fogyasztottak belőle, akkor már viziónizáltak, képek jelentek meg lelki szemeik előtt. Óvatosan kellett bánni ezzel a szerelmi bájitallal, mert, amellett hogy felfokozta az érzelmeket, nemi vágyat gerjesztett, pupillatágulást és hallucinációkat is okozott Enyhe kábítószerként lehetne besorolni. Jenő, ezt unikumnak, amolyan kedveskedésnek szánta barátainak. Dehogy gondolt ő másra.

Sorra érkeztek a vendégek. A napsütéses délutánban elgyönyörködtek a szépen kialakított kiskertben. A játszóhelyen hintázó és csúszdázó Norbikában, majd körbeülték a grillező helyet. Megsimogatták a hatalmas kaukázusi ebet: Sátánt, aki ember módra helyet foglalt közöttük és okos tekintetét, stoplámpaként világító szemeit le nem vette a társaságról. Jenő felszolgálta az aperitívet. A vedégek ilyet még nem ittak. Izlelgették, kortyolgatták és kezdtek felhevülni tőle. Kratofil a döbbenettől magához térve imigyen szólt.

–Te, Jenő, hol szerezted ezt a varázsitalt?
–Én készítettem a tiszteletetekre.
–Te, hiszen ez fergeteges! Ilyen illatot, aromát, ízkombinációt egy koktélmester sem tudna kikeverni. Miből van ez Jenő? Vagy titok.
–Titok bizony.
–Tudnál egy kisebb mennyiséget nekem eladni, hogy kivigyem, bevizsgáltassam, és ha jónak találom, esetleg lehetne szó nagyobb tétel előállításáról is?
–Minden megoldható. Úgyis tetemes összeget emészt fel a ház fenntartása. A gyerekek nem dolgoznak, jószerivel én sem. A hitelt törleszteni kellene valamiből…

–Én tudnék a Robinak munkát ajánlani. Havonta egy-két alkalommal kellene kijönni velem Brüsszelbe. Minden alkalommal adnék neki egy használt kocsit. Azt behozná, elvinné a szerelőmhöz. Az átnézné, és másnap megvásárolná tőle. Tisztes összeget kereshetne vele.
–De, Kratovil, csak úgy pusziért?
–Ugyanmár, olyannak ismersz te engemet Jenő? Ne félj, nekem is meglesz a magam haszna belőle, de ez maradjon az én titkom.
–Nézd, én Robira bízom a dolgot. Úgyse való ő semmilyen munkára. Ha ezzel a kis ügyeskedéssel pénzt lehet keresni, egyezzetek meg!

Elég az hozzá, hogy a grillparti fényesre sikeredett. Ebbe természetesen belesegített a szerelmi bájital is, amit Jenő egyszerűen csak Angyalvíznek keresztelt el. Kratofil ízlelgette a szavakat németül, angolul.
–Hm…Angelwasser…Endzselwother..! Nem is hangzik rosszul. Te, tényleg lehetne ezzel valamit kezdeni. Van hozzá elég alapanyagod?

–Szimatolj bele az esti levegőbe! Mit érzel?
–Sülthússzagot!
–Na, gyere akkor velem hátra! –mondta Jenő és a többieket magukra hagyva, elvitte a hátsó teraszra. Ott is voltak már elültetve különböző színekben pompázó Angyaltrombiták. Bódító illatuk fejbekólintotta Kratofilt. Hebegve szólalt meg!
–De, hiszen, az a maszlag, nemesített fajtája! Ennek a magvai kemény drogként vannak számontartva. Húsz-harminc mag, halálos méreg! Jenő, a tűzzel játszol.

–Ugyan Béla, én csak a magam szórakozására, a szemem gyönyörködtetésére szaporítottam el őket! Már van fehér, rózsaszin, lila, és sárga fajom. Még pirosat kell beszereznem. Úgy gondoltam, hogy őszre megcsinálom a télikertet. Ott átteleltetem őket és több száz, esetleg ezer cseréppel szaporítok dugványokat. Tavasszal az Osennek, vagy több dísznövényt forgalmazó cégnek eladom nagyban. Szép pénzt fog ez hozni.
–És meglesz az alibid is. Más rózsát, krizantént termeszt, te pedig Daturát. Micsinálsz a magvakkal?

–Semmit. Amit megpróbálok keresztezni, annak a magját elültetem. Szeretném a kék és a fekete színt elérni. Ez lesz a hobbim.
–És a többi maggal mi lesz?
–Mi lenne, megeszik a madarak. Megérik, kicsattan és szétszóródik a levegőben. Felcsipegetik a stiglincek, seregélyek, csízikek ősszel. Ki törődik vele!
–Ember, elment a józan eszed. Kidobni ekkora kincset!
–Ugyan már Béla, had egyenek az isten madarai!

–Na, erre majd ősszel visszatérünk. Menjünk vissza a többiekhez! Erről egy szót se amit most beszéltünk. Apropó, ez a nagy gazos terület kié itt körülötted?
–Kié lenne, az enyém. Kétezer négyzetméter tartozik a portához. Az ott hátul még mind az enyém.
–Mit teszel vele? Beveted valamivel?
–Hogyne bukfenccel! Bukfencet vetek bele. Lekaszálom, és legyomírtózom. Aztán jövőre majd marhatrágyával megterítem, termőföldet hordatok rá és faiskolát készítek.

–Faiskolát?
–Aha… Angyaltrombita ültetvényt alakítok ki rajta. Elárasztom az általam kikeresztezett piros-kék-és fekete angyaltrombitákkal az Uniót.
–A magokat lőttem.
–megegyeztünk. –mondta Jenő és visszatértek a mulatozókhoz. Azok már olyan mámorosak voltak az angyalvíztől, hogy az eget is nagybőgőnek nézték. Hallucináltak és vízionizáltak. Ideje volt hazaszállítani őket. Búcsúzóul Kratofil Jenő tenyerébe csapva így szólt:– azthiszem megfogtuk az isten lábát cimbora! Holnap kijövök hozzátok, és mindent részletesen megbeszélünk.

A következő napon Kratofilbácsi megegyezett Robival, hogy pünkösd után kiviszi magával Brüsszelbe és egy használt kocsit, kell neki behoznia lábon. Megegyeztek. Robi megkapta a címet, ahol le kellett adnia a kocsit. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Kratofil kivitte magával Brüsszelbe. Robi simán hazavezette a szakadt Audit, leadta és megkapta a honort: hatszázezer Ft-ot. Őszig négy fuvart tett meg. Minden alkalommal leadta a kocsit és felvette a honort. Rémálmában sem gondolt rá, hogy valami baja lehetne a dologból.