Állok csendben, sarokban,
Beteg ember nem egy van.
Ha van kettő, az egyik nő,
Gyermekével mindkét szülő.

Nem is velük van a baj,
Hanem kinek szaga van.
Büdös ember, belép ide,
Tetű lakik a fejibe'.

Nekikezd ő magyarázni,
Ordítozva kiabálni.
Nem ideges, nem is csendes,
Ruháján még maradt leves.

Arról kiált, hogy ő nem vár,
Sok dolga van, indulna már.
Ígyhát aztán be is kopog,
Ápolónő majdnem zokog.

Doktornéni összeszidja,
Orvosságát később írja.
Hiába a sietség,
Végtelen a sötétség.

Íkú nincsen abszolút,
Pedig bácsi rászorul.
Iszik, vedel, hangot emel,
Nincsen munka, amit kedvel.

Nem dolgozik, hanem iszik,
Detoxba megy, hogyha viszik.
Én csak nézem elámulva,
Milyen leszek pár év múlva.

Ne hidd azt, hogy csak ő ilyen,
Bárki lehet ugyanilyen.
Neki is van diplomája,
Félig halott, beteg mája.

Korábban ő volt egy mázsa,
Volt autója, meg egy háza.
Nem volt szegény, se nem gazdag,
De ha szidják, sosem hallgat.

Felesége nem volt egy sem,
Fogalma sincs, hogy az milyen.
Mindig úgy tett, hogy majd máskor,
Túl sokat várt minden lánytól.

Addig várt ő reménykedve,
Hogy a kedvét elvesztette.
Egy lány volt csak, kit szeretett,
Aki övé nem lehetett.

Először csak sokat evett,
Hülye az, ki magán nevet.
Az életből is elege lett,
Ivott ő, és agreeszív lett.

Ennyit ér egy ilyen élet.
Jól indul, de véget érhet.
Sosem jó, de mindig rosszabb,
Alkoholtól nem lesz hosszabb.

...Jókat viszont szórakozhat!

2005. május 11. 21:58