Véget ért egy rémálom,
Átéltem a halálom.
Átaludtam az életem,
Ez lenne a végzetem?

Nem értem az egészet,
Gondoltam egy merészet:
Elfelejtek több évet,
Előttem egy jobb élet!

Sokszor érzem, kevés vagyok,
Ha hideg van, majd' meg fagyok.
De mert másnap újra nyár van,
Nincs helye a búnak nálam.

Röhögtem én mindenen,
Szánalmas az életem.
Nem is tudnak arról mások,
Hogy éjszaka hány sírt ások.

Nem ismerhet engem senki,
Mert igyekszem elrejteni...
Mindazt amit átéltem,
Azt, hogy semmitől se féltem.

Nem látszom én bátornak,
Mert velem mindig kitolnak.
Ott vernek át ahol tudnak,
Minden kutya engem ugat.

Ugassanak jól meg engem,
Nem emelem fel a kezem.
Azt teszem én, amit várnak,
Nem bánom, ha kiabálnak.

Így élek én magányosan,
Szellemileg hiányosan.
Balek voltam évekig,
Sárban álltam térdemig.

Megpróbálok kimászni,
Szerencsére vadászni.
Egyedül a jókedv maradt,
Amely csak belőlem fakadt...

2002.