Kingdom for a Heart - Országomat egy Szívért

Mi a fenét ácsorogsz ott, elvárod,
hogy megoldjam a bajod, mikor magam is padlón vagyok
és a megmentőmre várok. Fojtogat a világ,
nem kapok levegőt, megfulladok. Országomat adnám,
ha kaphatnék még egy napot

Országomat adnám
Ha még egy napig a Te királyod lehetnék
Országomat adnám egyetlen napért

Mi a fenére várok még, elvárom,
hogy rám áldozd az életed, ha rád szánom
egy percemet. Csak egy lyukat találsz
a szívem helyett. Elfásultam, szétesek. Országomat adnám,
ha megkaphatnám a szívedet

Országomat adnám
Ha még egy napig a Te királyod lehetnék
Országomat adnám egyetlen napért

Mindenem feladnám egy szívért
Országomat adnám, ha király lennék,
Korona és kincsek nem kellenének nekem
Csak egy szívet kaphatnék, csak egy szívet kaphatnék…

Tudom, hogy már nem szerethetlek sosem,
Ember vagyok, de nincs szívem. Nem szabad
emberként éreznem. Ország-világ ura lehetek, de egy perc alatt
feladnám mindenemet, ha megkapnám azt az egy percet

Országomat adnám
Ha még egy napig a Te királyod lehetnék
Országomat adnám egyetlen napért

Mindenem feladnám egy szívért
Országomat adnám, ha király lennék,
Korona és kincsek nem kellenének nekem
Csak egy szívet kaphatnék, csak egy szívet kaphatnék…

The End of this Chapter - A fejezet vége

- Nos hát, hogy, s mint?
- …Ki maga?
- Szerinted ki vagyok?
- Hagyja abba! Ki maga?
- Tudod te nagyon jól, ki vagyok. Kis híján megszöktél előlem, nemde?
- Ó, Istenem… te nem lehetsz! Te nem lehetsz!
- Hahaha, oui, oui, mon amoure. Cest moi!

Első fejezet Rád áldoztam az időmet
Egész életemet
Neked adtam szerelmemet, utolsó filléremet
Felrótták nekem… mint bűnömet

Emlékszel-e még
Vagy kárba veszett minden…

Második fejezet A fénybe néztem, bányád mélyén gubbasztottam
Az ígéretet, amit tettek, én kell, hogy megtartsam?
Hogy arcod többé biztosan ne lássam

Nem emlékszem rég
Az ígéretre, amit mélyen megfogadtam

Mondd, hogy a régmúlt idők meg nem halnak…
Mondd, hogy a régi hazugságok életben vannak

Harmadik fejezet Sötét egeken át, vezérlő fény nélkül kóboroltam
Elmerültem emlékezetem mocsarában
Túl mélyen, megtalálhatatlan

Nem emlékszem rég
Olyan hiú hogyan lehettél…

Mondd, hogy a régmúlt idők meg nem halnak…
Mondd, hogy a régi hazugságok életben vannak
A szerelem, mely elmúlt, oly régóta már
Megöl engem, megborzongat…

Negyedik fejezet Mára új szerelem talált rád
És olyan jól illik hozzád
Soha nem kívántam neked a halált… Eddig

Mindent elértél mára
Amit én nem adhattam volna meg soha
Nézz ki az ablakon, „Cest moi”

Ötödik fejezet Sajnálom, megint itt vagyok
Nem hiszem, hogy neked félelmet okozok
A füledbe suttogok
Ő mit keres itt?

Hatodik fejezet Amíg alszol, fülbevalód ellopom
Gyertyát gyújtok érted, visszatartom haragom

Rád találtam, bár nem hittek benne
Nem vagyok helyhez kötve
Tudhatnád már, enyém vagy örökre…

Mondd, hogy a régmúlt idők meg nem halnak…
Mondd, hogy a régi hazugságok életben vannak

Tudd meg, a régmúlt idők meg nem halnak…
Tudd meg, a régi hazugságok életben vannak
A szerelem, mely elmúlt, oly régóta már
Megöl engem és megöl… téged is

A régmúlt idők meg nem halnak…
Tudd meg, a régi hazugságok életben vannak
A gyűlölet, mely elmúlt, oly régóta már
Megöl engem, kérlek, előbb ölj meg engem…

The Cage - A ketrec

Egy emberöltő óta már, hogy fagyos tekintettel bezártak
Hirtelen megértettem, mire valók a zárak
Többé már nem hittem szavuknak, a – fények – kihunytak

Üres tekintet, ártatlan és tudattalan
Otthonomból, odúmból kitaszítottan
Megbélyegeztek, bántottak, feltüzeltek

Falak vesznek körül, szemek közrefognak, táplálói félelmemnek
Szabadulnom kell, barátom, vagy a holdtöltét sem érem meg
Nem húzom már egy évig sem, segítened kell nekem

Az álom él, a dombokra hágok, ha jön az éj
Körbe járok, s a másik oldalt meglelem
A szabadság a mindenem, üvölts velem

Rettegj a sötétben, ajánlom neked
Nem látod, mikor izzanak fel mögötted a szemek…
Eléneklik neked az én dalomat, esélyed nem maradt…

Visszaszerzik szabadságom, gyilkolnak értem
Szabad leszek, az enyéim a tieid ellen
A bosszú féktelen, kiárad belőlem gyűlöletem

Falak vesznek körül, szemek közrefognak, táplálói félelmemnek
Szabadulnom kell, barátom, vagy a holdtöltét sem érem meg
Nem húzom már egy évig sem, segítened kell nekem

Az álom él, a dombokra hágok, ha jön az éj
Körbe járok, s a másik oldalt meglelem
Vadság és szabadság kell nekem, üvölts (és álmodj)

Az álom él, a Holddal a dombokon, ha jön az éj
Körbe járok, s a másik oldalt meglelem
A szabadság a mindenem, nem törtök meg engem…

Emlékezni fogsz a napra, mikor utamba álltál
Megérzed haragom, mert nem vigyáztál
Keserű lettem és kegyetlen, ez a te hibád
Minden elszórt gyűlöleted visszaszáll rád, rád, vissza rád…

Falak vesznek körül, szemek közrefognak, táplálói félelmemnek
Szabadulnom kell, barátom, vagy a holdtöltét sem érem meg
Nem húzom már egy évig sem, segítened kell nekem

Az álom él…

The Ruins of My Life - Életem romjai

Ifjú volt a föld, s én harcoltam érte, mint mindenki
Az ügyért, királyomért, uramért kész voltam meghalni

Miattad harcoltam, te voltál az életem
Te voltál az egyetlen, s csak te voltál nekem

Odavoltam még egy évet
A háború messzire sodort minket

Neked egy házat építettem
Hogy abban várva várj engem…

Senki nem emlékszik arcomra, nevemre
Álmomban itt maradtam örökre
Fejfa áll sírom felett, hiába vésett szavak
Sebeim csak itthon gyógyulhatnak

A győzelem illata, s vérük íze a számban
Lelkem egy életre megsebezte, az az ember nem én voltam
A szerelem a gyengéknek való, így mondták nekem
Én szerettem, s sokszor erôsebbé tett a szerelem

Odavoltam még egy évet
A háború messzire sodort minket

Neked egy házat építettem
Hogy abban várva várj engem…

„Minden elmúlik… elpusztul minden…
Tudom már, hogy a legendákat csak hazudták nekem”

Hosszú út után, folyó mentén, fák, dombok között, ahol életünket éltük
Életem romjait leltem meg a hamuban, egy pecsétgyűrűt
Tudom már, hogy uram elárult, életem értelme oda
Kedvesemet a szeretett dombok közé viszem utoljára…

Búcsúcsókkal zárom le szemedet
Az egyetlenét, aki valaha szeretett
Összetörtem belül, drágám, életem… itt ér hát véget…

Fejfa áll sírod felett, hiába vésett szavak
A sötétség most beborít… engem