Közeledik a húsvét.Zöld dombhátakkal, barkás fűzfaágakkal, féktelenül szaladgáló vadnyulakkal.Eszembe jut Hallgatag Laci története.
Hallgatag Laci igen rendes, dolgos legény volt, bár, nevéhez híven, kevésszavú.
Igaz ugyan, mint a mondás is tartja, sok beszédnek sok az alja, de Laci olyan keveset beszélt, hogy az mindenkinek feltűnt.Beszéd helyett viszont annál szaporábban járt a keze kis gazdaságában.
A keveset szóló, hallgatag legényt általában nem kedvelik a lányok.Hallgatag Laci ezzel mindaddig nem sokat törődött, amíg egyszer útközben, a szomszéd
faluban, nagyon meg nem szomjazott.Ám megszomjazott.Megállította szekerét és vizet kért az egyik háznál.
Hozott is neki vizet csinos díszítésű bögrében egy gyönyörű leány.Hű, de megtetszett ez a leány Hallgatag Lacinak!Sokáig itta a vizet, hogy sokáig láthassa a leányt.
Másnap megint a szomszéd falun át szekerezett.Megint vizet kért a szép leány házánál, pedig nem is volt szomjas.A leány behívta a házba palacsintaevés végett.Ette a legény egyik palacsintát a másik után, és nézte a leányt nagy szemekkel.Juliska - így hívták a szépséges leányzót - kérdezgette a legényt erről-arról, de az csak egy-két szóval válaszolt.
Hallgatag Laci ezután elvállalt egy munkát, pár heti ásást, kapálást ebben a faluban.Tette ezt pedig azért, hogy munkába menet, de főleg munkából jövet kicsit elüldögélhessen Juliskáék házánál.Szívesen látta ott a legényt az egész család.Különösen Juliska.
Közeledett a húsvét.Azt mondta Juliska édesanyjának:
- Beleszerettem ebbe a legénybe, hozzámennék feleségül, csak ne lenne olyan szűkszavú!
- Aztán minek kellene egy legénynek folyton karattyolni, lányom, ha már férj lett belőle? Bőbeszédűnek ott vagy te, folyton csacsogsz, igaz, kedvesen, de épp elég egy ilyen kis locsi-fecsi egy családban, mint te! Meg azután mit is akarsz hallani a legénytől? Valamiféle véget nem érő szóáradatot? Tömören beszél, de velősen! Látszik, hogy okos. Nem elég ez?!
- Nem azt bánom én, hogy röviden beszél - nevetett Juliska. Az a baj, hogy éppen azt nem mondja ki, amit nagyon szeretnék! Hanem közeleg a húsvét, majd szókimondóvá teszik a beszédes tojások!
Csóválta a fejét Juliska édesanyja, sejtette, hogy lánya valamiben töri a fejét.Juliska tényleg sohasem volt ötlet híján, most sem.Ecsetet fogott és a hat legszebb tyúktojást másképpen pingálta ki, mint a többit.Az egyikre legényt festett, aki szíve hölgye előtt térdel, és azt mondja: - Szeretlek! A másik tojásra csókolódzó galambpár került.A harmadikon ott volt a falubéli templom, magas tornyával.A negyediken két piros szívecskét díszes szalag kötött össze.Az ötödiken, amelyre a leány ezt a szót festette "Jövő", négyen voltak.Házaspárt ábrázolt, a férj fiúcska kezét fogta, a feleség leánykáét.A hatodik tojás is igen szép volt, piros sapkát viselt, kék öv díszítette, rajta aranyszínű kérdőjel tudakolta a választ valami nagyon szívbéli ügyben.
Eljött a húsvéti locsolkodás napja.Persze, Hallgatag Laci volt Juliskáéknál az első locsolkodó.A hat tojás láttán, amit a locsolkodásért kapott, ugyancsak elámult a legény.Ilyen tojásokat még senki sem kapott az ő falujában, de még csak nem is látott ilyeneket valaha is.Nagyot dobbant a szíve, megjött a bátorsága.Nagy csókolódzás, leánykérés, ihajcsuhajos lakodalom lett a válasz a beszédes tojásokra.Idővel megjött a családba a fiúcska, majd a gyönyörű leányka is.
Hamarosan szokássá lett a vidéken, hogy húsvétra a lányok „beszédes tojásokat“ is készítenek.Ért ám ezekből minden legény, ha akar!