Sehogyansem fért meg egymással két szomszéd.Ha az egyik kutyája csúnyán nézett a másik macskájára , már szaladt is a macskatulajdonos a királyhoz , aki hetente foglalkozott alattvalói ügyes-bajos dolgaival.Jóságos ember volt ez a király , türelmesen hallgatta a panaszokat , kéréseket , de még ő is megsokallta , hogy ez a két ember minden semmiséggel , mondvacsinált ügyével hozzáfut.
Ráadásul egyik a másikat szidalmazza , pocskondiázza is
az õ jelenlétében! Gondolt egyet, kettő lett belőle.
- Megelégeltem haszontalan pörlekedésük , atyafiak! - nézett rájuk szigorúan. Inkább földjükön szorgoskodnának ehelyett! Látják ezt a két szép , nagyszemű termést?! Dió! Külföldről kaptam.Egyik az egyiküké , másik a másikuké.Azt parancsolom: ültessék el a telkükön és amíg a diófák termést nem hoznak - még csak szólni se szóljanak egymáshoz , nemhogy hajbakapni merészeljenek! Most elmehetnek! Ha mégegyszer itt látom magukat , nagy baj lesz , irgumburgum!
Megijedt a két ember , mivel a király jóságosnak jóságos volt ugyan , de arra is akadt példa , hogy nem tanácsos megharagítani.Csendben távoztak , de mindegyikük fogadkozott magában: ha majd termést hoz a fája , móresra tanítja szomszédját!
Igen ám , de nem tudták , hogy a diófa csak tíz év után hoz először termést.Igy évről-évre hallgatniuk kellett , egy rossz szót sem mertek mondani egymásnak.
Tartották maguk a király parancsához.
Tíz év nem kevés idő.Mire a diófa termést hozott , a két szomszéd addigra megenyhült egymás iránt.Leszoktak a perlekedésrõl , veszekedésről.
Mindkettőjük kertje pompás diófával gazdagodott.Megcsodálták a két fát a falubeliek , kissé irígyelték is.A két szomszéd tíz év előtti összekoccanásaiból fura módon a kis királyság népének is haszna lett.Megismerték , megszerették és termeszteni kezdték a diót , amely nélkül nincs se dióssütemény , se dióstorta , se dióstészta , a diófából pedig gyönyörű bútorokat lehet késziteni.