Kedves , aranyszõke hajú , szépséges leány volt Napsugár Évike , a varázslókirály leánya.Megfogadta bölcs édesapja tanítását:
- Lányom , csak olyan varázslatba kezdj bele , amit nem csak eszed , szíved is helyesel!
Amikor Évike felnõtt , harminchárom királyfi jött el hozzá leánykérõbe a Nagy Leánykérés Napján.Harminc királyfival hamarosan közölte: szívesen látja őket a palotában , de a kezére ne számítson egyikük sem, csak a kézimunkájára. Mindegyikük kapott ugyanis tõle egy általa készített , hímzett asztalterítõt.Nem akármilyen terítõ volt az! Nappal az asztalt díszítette , de estefelé megelevenedett a rajta levõ kép: lakomázó törpék , nyíló csõrű madárkák , csinosbajszú cicamicák vagy legelészõ szarvasok és a törpék vagy állatok a teritõ tulajdonosának szemére nyugtató álmot terítettek.
Három királyfi nem kapott még választ leánykérõ szavaira , így , persze , asztalterítõt sem.Amikor a többi királyfi eltávozott , õk még ottmaradtak a palotában.Ottmaradtak és a szerencse is ottmaradt velük: közeledett a húsvét.
A húsvéti locsolkodás lányok-legények nagy öröme volt ott is , a varázslókirály országában , Hipphoppföldön.
Sõt! Ott volt csak igazán nagy hejehuja , húsvéti tánc , fõvarázslat , mellékvarázslat , meg miegymás!
Meg is locsolta nagy szívdobogás közepette a három leánykérõ királyfi Napsugár Évát: az elsõ ibolyaharmattal , a második csillagvirág gyöngycseppjeivel , a harmadik vídámillatú rózsavízzel!
A leány mindegyiknek adott egy húsvéti tojást.Az elsõnek azt mondta:
- Vigyázz erre a tojásra! Benne van a Csidecsuda. Fel ne törd!
A másodikhoz így szólt:
- Te meg ezt a tojást õrizd! Benne van a Hűdefinom. Nehogy megkóstold!
A harmadik királyfinak mélyen a szemébe nézett:
- Neked is adok egy tojást. Benne van a Hűdeöreg! A tojásra az arcképemet festettem. Ha feltöröd a tojást: hétszer hét évvel tovább élsz.Feltörheted , ha akarod. Hűdeöregnek viszont akkor vége!
Megköszönték a királyfiak az ajándékot , kezet csókoltak Napsugár Évának és lóra ültek.Szédítõ iramban vágtattak saját birodalmukba.Ott is meg kellett locsolniuk a lányokat , elõírta a szokás , az illem.Ám megígérték: három nap múlva visszajönnek és bemutatják a húsvéti tojásokat.Hadd lássa Napsugár Éva milyen becsben õrzik ajándékát!
Az elsõ királyfi , Kukkantó Gergely , buzgón locsolgatta otthon a lányokat.
Hanem csak fúrta az oldalát: mi lehet az a Csidecsuda? Óvatosan kis lyukat szúrt a tojásba és bepillantott rajta.
Hű! Nem mi volt a tojásban , hanem ki! Csidecsuda varázsmanó.Azon a kis lyukon rögvest kiugrott a manócska és a kezében levõ aranypálcával rácsapott a királyfi orrára:
- Te kis kíváncsi! Azzal eltűnt.
A második királyfi , Eszemiszom Nándor is becsületes leányöntözgetõnek bizonyult.Ám Hűdefinomat igencsak szerette volna megkóstolni.Olyat még bizonyára nem evett világéletében.Lyukat fúrt a tojáson , hogy a bűvös csemegébõl legalább csipetnyit szájába tehessen.
Nem csemege volt abban , hanem Hűdefinom manó , aki rögvest kiugrott a lyukon és a kezében levõ ezüstpálcával a királyfi orrára ütött:
- Enchencbenc , te ínyenc! Azzal eltűnt.
A harmadik királyfi , Barátságos Károly , szintén meglocsolta a lányokat , ahogy illik , kedvesen , udvariasan , miután elmondta a locsolási engedélyt kérõ versikét.Szíve azonban csak Napsugár Éván merengett , õt szerette volna újra viszontlátni , méghozzá rettenetesen.A királykisasszonytól kapott tojást ágya melletti asztalkára helyezte , gyémánttartóba , és esténként arról mesélt neki mennyire imádja Évát , a csodálatos varázslóleányt.Mit meg nem adna érte , ha felesgül jönne hozzá! Dehogy jutott eszébe , hogy feltörje a tojást! Akkor megsérülne Éva arcképe és meghalna a tojásban Hűdeöreg.Saját életét nem akarta ilymódon meghosszabítani , ezt a varázslatot nem érezte volna igazságosnak , becsületesnek.
A harmadik napon a királyfiak ismét a varázslókirály palotája felé vágtattak.Restellte a történteket az elsõ és második királyfi , Gergely és Nándor , de ügyes mesterembereik az élõ manók helyett nagy titokban selyemruhás minibabát ültettek mindkét tojásba , a szúrás , illetve fúrás nyomát pedig úgy eltűntették ,hogy azt szülõtyúkanyja sem vette volna észre egyiknél sem.
Napsugár Éva barátságosan fogadta mindhármukat.A három királyfi mindegyike tenyerébe tette a húsvéti tojást és azt mondta: lám , megõrizte épségben.
Honnan, honnan nem elõugrott erre valahonnan Csidecsuda és Hűdefinom manó..Pirulhatott az elsõ és a második királyfi!
Node hamarosan még pirosabb lett a harmadik , Károly , mert hirtelenében kettényílt az õ húsvéti tojása és hosszúszakállú manócska lépett ki belõle: Hűdeöreg!A manócska súgott valamit a királykisasszony fülébe.
Napsugár Éva odalépett Károlyhoz és rámosolygott:
- Megõrizted a tojást épségben , megõrizted becsületed! Hűdeöregtõl tudom miként vélekedsz az én szívemrõl , fogadd el hát , neked adom, de csak a tiedért cserébe! Barátságos Károly e szavak hallatán a mennyezetig ugrott örömében.
Hamarosan megtartották a lakodalmat.A nagy ünnepségen a többi , egykor a királykisasszony kezéért versengõ királyfi is ott volt.Nem volt miért neheztelniük: csak egy szíve van a leányanak akkor is, ha varázslókirály leánya, miért adná oda másnak , mint annak , akit szeret?!