Oly távolinak tűnnek és
Mégis közel vannak.
Minden éjjel felszikrázik
A tág égi ablak.
És szikrái bármily kicsik,
Ősvilági nagyok.
Érzem, hogy én mellettük csak
Egy kis porszem vagyok.

Puha, kék bársonylepedőn
Apró, fényes gyöngyök...
Az űr mezején guruló,
Lángoló göröngyök...
Az Istenanya szemei...
Szűz Mária könnye...
A mennyország varázslatos,
Aranytermő völgye...

Űrhajót gyárthat az ember,
A tudomány hideg;
Mit odafönn megvizsgálhat,
Lentről ismeri meg!
Fölnézve az éji égre
Csak egy dolgot kérek:
Ne győzzön a csillagokon
Az emberi féreg!