11.

Húsvétra megérkezett a brüsszeli producer. A magas, szikár, aranykeretes szemüveget viselő, deresedő hajú úriember olyan benyomást tett az emberre, mintha magával a miniszterrel állna szemben. Modora elsőrendű. Beszéde sima és célratörő. A tavaszi szünet elején érkezett a városba. Kedden kereste fel Jenőt a városi lakásban. Mikor a mediátorral megjelentek, az előszobában lecövekelt körbeszimatolt. Vizsla tekintetét körbehordozta a szépen berendezett lakásban, benézett a kisszobába, ahol Matyi Internetezett. Szemeit kéjesen legeltette a gyönyörű kisfiún.

Aztán bementek a nagyszobába és konyak, kávé mellett rátértek az üzlet lényegére.
–Nézze Jenő úr! Ez szigorúan bizalmas ügy. A fejünkkel játszunk, ha kitudódik. Nekem négy napra kell ez a lakás. Kibérelem a modellekkel együtt. Leforgatunk pár videóklippet és csinálunk egy-két sorozat aktfotót. Utána én visszautazom Brüsszelbe. Az anyagot átadom a producernek. Aztán az majd profitál belőle. Kicsi a lebukás veszéje, hiszen az Önök gépén nem lesz nyoma, a szobát teljesen átformáljuk a kulisszákkal. Felismerhetetlenné tesszük a helyszínt. Nekem tizennyolc-húszé közötti lányosarcú jó testű fiúkra. Tizenéves kamaszokra lenne szükségem. Valamint joviális öregurakra.

–Fiúk vannak. Robi, és a klubba feljárók között még pár fiú kapható lesz. Mind fiatal, jóarcú és belevaló. Értik a szeretkezés minden csínját –binját. Tininek itt lesz a Matyi.
–Nem tudnának még egyet beszervezni?
–Nézze, a tűzzel és a börtönnel játszunk. Honnan akasszunk, most le magának egy tinit, aki nem köp be minket? Tudja milyen a gyerekek lelkivilága. Megsértődik, aztán beárul.
–De, itt nagy pénzekről van szó. Gondokodjék! Forogjon az esze kereke. Nem mindegy az, hogy nyolcvanezer Eurót, vagy százat vághat zsebre négy napos munkáért.

–Hát, nem is tudom. Meggondolandó. Vakargatta fejét Jenő. Kellett volna a pénz nagyon, hiszen katica mindennapos volt a babával. Neki a jövedelme, a lakásrezsire se futotta igazán. Ha, Robi nem bocsátotta volna eddig is árúba a testét, éhenhalnának a Dácsában. Na, de hogy a Matyit másnak átengedje, akár egy kamu szeretkezés idejére is. Úgyérezné, hogy összedől a világ. A gordiuszi csomót Matyi vágta el. Mikor feltették neki a kérdést, hogy akar-e pénzt keresni szemei felcsillantak és visszakérdezett.

–mennyit?
–Ezer Eurót.
–Az kétszázhatvanezer Ft. Nem rossz. És mit kell érte tennem?
–Modellt állnod. Lefényképezünk egy Ausztrál lapba, amolyan férfimagazinba tennénk be a képeidet. Esetleg, ha jónak találnák, akkor egy Gay weblapba is bekerülnél.
–Nem lesz ebből bukóvári? Mert, ha kiderül, bevágnak a javítóintézetbe?
–Biztos lehetsz felőle. De, ha kevesled, akkor nem kötelező…
–Hát, nem is tudom szép pénz. Kis munkával ennyit keresni nem semmi. A Papa, csak cukorkát, édességet, apróbb dolgokat vett eddig. Na, jól van, most megvette a kvadot. Nem semmi. De biztos nem lesz lebukás?

–Bízzál Kratofil bácsiban! Profi vagyok.
–De, jó lesz! Akkor veszünk nekem egy új számítógépet belőle, DVD íróval és hatalmas memória kártyával! Szeretlek! –borult Jenő nyakába és mély, hosszantartó csókban forrtak össze ajkaik. Szinte kicsókolták egymásból a lelküket. Ezt látva a producer megszólalt.
–Akarsz még többet keresni?
–naná.–vágta rá Matyi.
–Akkor videóra vesszük egy-két szeretkezésedet. Ezért már komolyabb összeg jár.
–mennyi?
–Mondjuk filmenként kétezer Euró.

–Hát, meggondolandó, de én eddig csak a papával szeretkeztem… szégyenlős vagyok. Csak azzal oldódok fel a szerelemben, akit imádok. És a papa az én igazi szerelmem.
–Jól van. Nem erőszak a disznótor. Felveszünk a papával. Ha neked elég kétezer Euró, semmi gond.– Matyi törte a fejecskéjét, majd kibökte. Esetleg a Robival még. Őt ismerem, rokonok vagyunk. De, mit mondjunk, honnan ez a sok pénz?– aggodalmaskodott Matyi.
–Ez is megoldható.–vágta ki az adut Jenő.
–Vásárolok neked egy nagypapa-unoka Életbiztosítási Kötvényt. Rárakom az összeget és elteszem a fiókomba. Ha eléred a tizennyolcévedet, akkor ez szépen kamatozik. Ide, ha lesz még ilyen alkalom, betehetjük azt a pénzt is. Csak mi tudunk róla ketten. Elzárom a pánzélba.

Miután így megegyeztek kezdődhetett a szervezés és a munka. Ügyes munkáskezek egy nap alatt felismerhetetlenné alakították a két szobát. Kratofil megírta a forgatókönyveket. Kiválasztották a négy idősebb szereplőt. Volt benne jótestű, jó fejű, aztán kövér, lógó hasú, kopasz és szemüveges. Ez lélektanilag kellett, hogy a csúf idősödő úriemberek felajzódjanak, és nőjön a filmek láttán az önérzetük. Úgy gondolkodjanak, hogy ha náluk csúfabbak is kapnak friss, fiatal szeretőket, ők miért is ne kaphatnának. Aztán gondolni kellett a maszturbólókra is.

Matyi beszervezte testi-lelki jó barátját, Krisztiánt. Ő is anyátlan, gazdátlan, ide-oda sodródó emberke volt. Az anyja elhagyta őket egy mérnökért. Kazánkovács apjával éltek kettesben. Az öreg a kocsmán kívül csak akkor foglalkozott a fiával, ha valamiért el kellett kalapálnia. Így aztán Krisztián Matyival összebarátkozva feljárogatott Jenőhöz. Aludtak ők már együtt többször is, és szeretkeztek is fiúk módjára. Jenő, ült a TV előtt olyankor, és sörét szopogatva elgyönyörködött bennük. Aztán éjfél felé, elunva a TV nézést befeküdt közébük a nagy franciaágyba és magáévá tette őket alvásuk közben.

Jenőt az ösztönei vezérelték, és a józan esze sem tudta a szakadék széléről visszarángatni. Megőrült a fiatal testek láttán. Amikor Matyi fürdés után kikiabált neki, hogy: papa ki akarok szállni! Akkor egy törölközőt leterített a földre,a másikkal végigdörzsölte párductestét és ölbekapva bevitte a nagyszobába, majd rádobta a franciaágyra. És szeretkeztek. Mondogatták neki, hogy nem vezet ez jóra, hogy enyien járnak hozzá. Állítsa le magát, mert egyszer feljelentik a szomszédok, de Jenőt nem érdekelte. Viszont most eldöntötte, hogy ha leforgatják a filmeket, akkor becsukja a boltot. Visszavonul a Dácsára és megpróbál rendes ember módra élni.

Miután a húsvéti filmforgatást és aktfotózást sikeresen, minden zavaró körülmény nélkül levezényelték Jenő elhatározását tett, követte. Egy szép napon így szólt Matyi anyjához.
–Idefigyelj, lelkem, galambocskám! Nem unod még a hatoson való ácsorgást. A kenyérharcot a sok férfira éhes kurvával? Nem kéne profilt váltanod? –Matild kétségbeesetten fordult hozzá.
–És miből tartom el a gyerekeket?
–Abból, amiből eddig. Csak komfortosítalak.
–Marian is bekapta a legyet, tözenötévesen négyhónapos terhes. El sem veszik tőle a gyereket. Még az a szerencse, hogy így, nagyhassal is kapós a kocsisoron.

–na, látod: éppen ezért akarlak benneteket komfortosítani!
–Callgörlt csinálok belőletek a lyányoddal.
–nemértem.
–Holnaptól behurcolkodtok az albérletből ide.
–és veled mi lesz?
–Én kimegyek a Dácsába. Feladom eddigi életemet. Szívességi lakáshasználók lesztek. Albérletet nem fizetsz, azt megfizeti Matyi helyetted nekem természetben. Telefonon szerzed ezen túl a pasikat.

–és, ha a szomszédok befújnak?
–Senkinek semmi köze hozzá kiket fogadsz a lakásodon, ha nem dorbézoltok. A pásztorórákhoz mindenkinek joga van. –fejezte be Jenő a beszélgetést és másnap kiköltözött a Dácsába. Hetente egy napra felugrott, megnézte Matildékat és hétvégeken, levitte magával Matyit a dácsába.

Elfoglaltságot talált bőven. Két-háromnaponta füvet nyírt. Kiültette a fává növekedett trombitavirágokat, muskátlikat. Aztán megtervezte a teraszt. Krapaj felvállalta az alapozást és a felépítmény összeszerelését. Aztán naponta gyönyörködött Norbika értelmének fejlődésében. Elgyönyörködött benne, ahogy minden mozgását utánozva, öregemberesen hátratett kezekkel büszkén körbesétálta a házat és hümmögött, ahogy a papa szokta. Imádták egymást. Elnézegette amint homokozik, csúszdázik és nagy buzgalommal löködte a hintát a kis legény alatt. És vészesen közeledett a szülés ideje.