A báró macskája valójában a báró kislányának cicája volt , - de ne vágjunk a dolgok elébe.Ha már vághatnékunk van , vágjunk inkább sonkába , ementáli sajtba vagy más finomságba.
No , szóval , élt-éldegélt egy parasztember , meg annak legényfia.Azt mondja az apa a fiának:
- Felhős az ég , de majd csak kiderül ami beborult.Gyerünk gombászni! Amit szedünk eladjuk a piacon , az érte kapott pénzt zsebrevágjuk.Igy forog a világ , amin a féreg lyukat kirág!
A fia rábólintott.Bementek az erdőbe , de eleredt az eső.Azt mondja az apa a fiának:
- Sötétfelhős időben nem jó útrakelni.Ha több eszünk lett volna , otthon maradunk!Álljunk az alá a nagy bokor alá! Az á után jön majd bé , esőnk nem tart örökké!
Odaálltak , de a makacs eső nem akart elállni vagy odébbállni.Azt mondja a fiú:
- Lassan átázik ez a sűrűlevelű bokor is! Ha több eszünk lett volna , inkább az alá a nagy fa alá állunk!
Az apja rábólintott.Átmentek a fa alá.Ott korántsem áztak annyira.Fészek volt a fán , madarastul.A tiszteletlen madár meg pötty-pötty! - lepiszkította mindkettőjük kalapját.Szinte egyszerre mondták:
- Ha több eszünk lett volna , nem megyünk ilyen fészekcsudás fa alá! Róka vigye a madarát , lecsúfolt-megcsúfolt bennünket , de megfizet érte! Felmászunk a fára , kiszedjük tojásait a fészekből , jó lesz otthon rántottának!
Elkezdtek felfele mászni , de középtájon vékonyodni kezdtek az ágak , recsegtek-ropogtak.Azt mondja az apa:
- Ha az ember lepottyan , nem biztos , hogy az meg se kottyan! Ha több eszünk lett volna , nem mászunk fel erre a fára!Kutya szőrén megy a kefe , másszunk hát fiam lefele!
Elkezdtek visszafelé mászni , de egyszercsak felkiált a fiú:
- Macskát látok , apám! Lent , az egyik bokor alatt.Piros nyakörv van rajta!
- Akkor kutya az! - mondta az apja.Még sohasem láttam macskán nyakörvet!
Lent kiderült: mégis macska.Az apa úgy vélte: bár van otthon macskájuk , jó lesz pótegerészőnek.A fia rábólintott és az erdei sorsát panaszló , nyávogó cicát óvatosan betessékelte hátizsákjába.
Hazafelé útjukban megéheztek.Kibontották a hátizsákot.A cica benne volt , a magukkal hozott kolbász szintén , de már a cicában.Megette az éhes nyávogó.Igaz , most már nem nyávogott.Szemrehányóan néztek rá.Az apa saját koponyájára ütögetett bosszúságában:
- Ha több eszünk lett volna , otthagyjuk ezt a falánk állatot , ahol rátaláltunk! Hanem most már mit tehetünk?Ha macskába kolbász bú , bizony késő ott a bú! Vigyük haza ezt a kolbásszal telt macskát!
A fiú rábólintott.
Az erdõszélen a báró úrral találkoztak , aki nem messze lakott onnan , kidűlt-bedűlt kastélyában.Most éppen vadászruhája volt rajta , vállán puska himbálódzott.Köszöntötték , kérdezgették:
- Sikeres volt a vadászat , báró úr?! Mi van a tarisznyában? Fácán? Nyúl?
A báró szomorúan válaszolt:
- Nem vadásztam: egy macskát kerestem.A kislányom kedvence , de már egy hete sehol.Picimanci a neve , rajta piros nyakörv.Ma reggel a kocsmában is kihirdettem: habár nem vagyok már gazdag , mégis tizenkét csengő ezüstforintot fizetek annak , aki visszahozza.A kislányom ugyanis egészen belebetegedett a cica hiányába.Nem eszik , nem alszik , csak sír.Úgy szereti azt a cicát a kis copfos szeleburdi!
A parasztember ravaszul tudakolta:
- No és , ha véletlenül mi találnánk meg a cicát , a mi markunkba is leszámolná a báró úr azt a tizenkét ezüstforintot?!
- Örömmel! - kapott a szón a báró. Maguknak egy paraszthajszállal még szívesebben , mint másnak , mert magukat ismerem , tudom milyen jóeszű , ügyes , szorgalmas emberek!
A parasztember hümmögött , a fia ráhemmegett.Elbúcsúztak.Tettek néhány vargabetűt az erdőben , majd pedig nagy kiáltozások közepette , mintha éppen most találtak volna rá a cicára , visszatértek a báróhoz.
Hozták , magasra feltartották a macskát.
A báró szeme felragyogott.Kinyitotta vadásztarisznyáját , leszámolta az ígért tizenkét ezüstpénzt és sietett haza , feleségéhez , kislányához.
Amikor a báró eltűnt a láthatáron , az apa jót nevetett , vállonveregette fiát , ráütött szőrmellényén mindkét ezüstcsengésűvé lett zsebére és elégedetten nyugtázta:
- No , annyi eszünk van , hogy több se kell! Mi mindent veszünk majd rajtatok , kerek forintocska-barátocskáink!
A fia rábólintott , de néhány lépés után kissé felhős arccal megállt:
- Nem mondom , szép pénzt kaptunk azért az elkényeztetett úri macskáért , de hát a kolbász , amit a hátizsákomban elpusztított? Ha több eszünk lett volna , azt is szóvá , pénzzé tesszük , kárpótoltatjuk!