E 2006-os évben már másodszor voltam meghívott "irodalmi születésnapra". Előbb a miskolci Irodalmi Rádió, most pedig, november 11-én, az Irodalmi Jelen születésnapján vettem részt, ezúttal a budapesti Fészek Művészklubban. Az est sikerében nagy része volt házigazdáinak: Buzási Szilviának és Liptay Katalinnak.Utóbbi, a Magyar Rádió rovatvezetője, az est műsorvezetését is vállalta, melynek keretében először Böszörményi Zoltánnal, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjével beszélgetett a lap eddigi öt esztendejéről.A lapot Kántor Lajos és Tarján Tamás kritikusok méltatták, szeretetteljesen segítő bírálattal, Galkó Balázs színművész pedig verseket tolmácsolt, valamint előadott egy bájos humoreszket is.
A havonta megjelenő Irodalmi Jelen egyszerre "határon túli" és "határon inneni" magyar lap, szerkesztősége van Budapesten is, Romániában is, Aradon. /Internetes címe: http://www.irodalmijelen.hu/.Véleményem szerint nagy erénye az a sikeres és egyre sikeresebb törekvése, hogy az egész magyarság szépirodalmi lapja legyen, és nem csupán az irodalomra, hanem, amennyire ez lehetséges, más kulturális területekre is kiterjedően. Leginkább fiatalkorom lapjához, az Irodalmi Újsághoz tudnám hasonlítani, ha ilyen összehasonlítás lehetséges volna egyáltalán, hiszen sok mindenben más volt az a kor törekvéseivel, vágyaival, reményeivel.
Nem akármilyen szellemi teljesítmény (és ezen túlmenően még mennyi minden!) kell ahhoz, hogy manapság egy havonta megjelenő magyarnyelvű irodalmi lap öt évig fennmaradhasson! Ráadásul az Irodalmi Jelen nem csupán fennmaradt, hanem megerősödött, és saját könyvkiadást is teremtett.
A szépirodalom olvasótábora átmenetileg megfogyatkozott, de eljön az idő, amikor egyre többen megértik: az irodalom sokat segíthet azoknak a társadalmi, erkölcsi, és áttételesen gazdasági problémák megoldásában, amelyekkel a világban magyar és nem magyar találkozik. Segíthet őszinte szavaival (anélkül, hogy nagyhirtelen túlzásba vinné az őszinteséget), jótakarásával, megfontolt javaslataival, méghozzá úgy, hogy egyúttal élvezetet, élményt ad. Humorával is,
hiszen sok-sok változásért kiáltó mindennapi dolgunk szomorúsága (vagy tragikussága) mellett komikus is, és jó volna, ha ezt minél többen felismernék az igazságot megmutató "görbe tükörben".
Orbán János Dénes, az Irodalmi Jelen versrovatának vezetője, felolvasott a laphoz beküldött "fűzfapoéta-versekből". Különösen szórakoztató volt az Ady tiszteletére és egyúttal Ady költészetéről írt versbadarság, de - nem tudom, hogy a jelenlevők mind észrevették-e? - csacskaság ide, csacskaság oda, azért volt a versben valami Adyra, a nagy költő "meghökkentéseire" jellemző is, talán csak "vak tyúk is talál szemet"-alapon. Orbán János Dénes az irodalmi fórumok egyik legfontosabb /de, bár olykor menthetően, gyakorta nem érvényesülő/ etikai követelményét is kiemelte, amit az Irodalmi Jelen vall: közlésnél a vers értéke legyen a mérce, nem pedig a szerző hírneve, megszerzett díjai (egyébként neves szerző valódi érdeke is az, hogy elsősorban sikerültebb alkotásai lássanak napvilágot).
A budapesti Fészek Étterem szakácsai svédasztalának "különlegesen díszített ételszigeteiről" sokatmondóan csak annyit: ezek méltóak voltak az Irodalmi Jelen születésnapjához!