Ébredtem egy idegen világban,
meggyötörve kínok kínjában,
gépek tartottak életben,
fertőzések voltak a véremben,
valóban, igen, megtörtem,
nem akartam menni, de felkeltem

Harmat mosta arcom, igaz könnycsepp ne fakadjon,
nem feledem azt a napot, a rendszer összeomlott,
a program adott volt, nem értettem a pillanatot,
láttam az amortizált szívem, megrogyott

láttam ,hogy vérzik, láttam, hogy vérzik,
megvágtam és begyógyult, pedig elhittem hogy befásult
láttam, hogy vérzik, láttam, hogy vérzik,
széthullott de összeállt, kerestem az okát, ami megtalált,
láttam, hogy vérzik, láttam, hogy vérzik,
életben volt sejtelmesen, rezurrektált a tenyeremben,
láttam, hogy vérzik, láttam, hogy vérzik

Szólt, hogy ajándékot ad,
az egyetlent, amit adhat,
felragyogott az entrópia,
ragyogott az esőben,
nem láttam de éreztem a fényt,
gyógyító volt átkarolni a reményt

Engedd meg, hogy ne szabaduljak ebből a vágyból,
mely oly friss és édes, akaratim ezek nem kétes,
minden egyes könnycsepp mögött rád vágytam,
amint kitisztult minden, újra láttam,

láttam, hogy fénylik, láttam, hogy fénylik,
visszahoztál és ragyogtál, ez lett az életem már,
láttam, hogy fénylik, láttam, hogy fénylik,
szerelmet adtál és akartál, vártalak és maradtál
láttam, hogy fénylik, láttam, hogy fénylik,
nem engedsz el soha hát, tied vagyok ezután,
láttam, hogy fénylik, láttam, hogy fénylik

Rebegve ajánlom magam,
elfelejtve minden bajom,
békét találok lelkemben,
elfeledve félelmem,
kinyíltam neked, drága kincsem
ajtóra leltél, melyhez kulcsa másnak nincsen