i.u. világvége 11:24

Szeretnél elveszni valami földön túliban? Érezni kéne valami jót, valami különlegeset. Szorít a gyomrod, mert a múlt kínoz, és újdonságra vágysz. Hova menekülsz, ha nincs hely hova szültek, hazátlanul bolyongsz egy elföldelt világban. Értelmet keresel? Az itt nincs. Indulj el, majd csak lesz valami, valami, ami friss, ami nyers, ami kell. Kínoz a fájdalom, mert nem tudod, hogy mit akarsz, ugye? Csak fogy a talaj a lábad alól, mintha a világ végéhez közelednél, mintha roskadna porba, össze, minden, ami eddig volt, de nem is baj, hisz a múltat feledvén új élet ragyog rád. Hogy hol találod? A válasz benned lakozik, szíved legmélyén, a por és a hamu takarásában összefolynak a válaszok, mint a vér és a szenny a kezeden.

i.u. világvége 13:19

Mit tettél? Tudod, hogy most nem lehet menekülni a sorsod elől. Ha a kiutat keresed, még több akadály tornyosul előtted, csak menj, több tanácsot nem adhatok. Kell ez neked? Már késő, megtörtént minden, visszafordíthatatlan nyomása alól nem menekülhetsz. Ne kérdezd hol rontottad el, mert sekélyes múltad olyan tisztátalan, hogy nem tárulkozik eléd. Menj tovább, menj. Vár a világ, vár a vége, menj, ember menj, de ne bújj. Menj, ha eddig nem szaladtál, akkor most sem érzi szükségességét halott, meggyalázott anyád emléke. Emléke? Igen. Megölted, vagy tán mindig haldoklik, de emberi mivoltod miatt jobb, ha nem nézel vissza, megőrülnél. Igen. Ennél is jobban. Ugye, hogy nem találsz ki? Ne keseredj el, lesz majd jobb is, vallások, diktátorok, politológusok, alkimisták, és lovagok között újra. Megteremtheted. Vallásod tükrében keresed a megoldást, de hol van? Mit is keresel valójában? Amit felépítettél, annak, mint holmi fantasztikus univerzális összeesküvésnek, akár a pénznek, erősödött a jelentősége. Mivel fizetsz ezután, ha elveszti a jelentőségét? Miben hiszel, ha már nem lesz oly erős a hited, ha az utolsó egyházfő eltévelyedve megszegi a parancsolatait? Törvényekhez kötöd magad, pedig tudod, hogy semmi érdekfeszítő nincs ebben a kasztban, ha nem szeged meg, jó ez neked? Magadat szabályzod, de a fajtádat nem tudod. Érdekes. Belefulladsz a fejlődésbe, akárcsak egy kismadár, akit előbb engednek útjára, lezuhan, porrá lesz, csak az az ironikus, hogy te előbb kezdted, és lett volna miből tanulnod, és itt kérek elnézést, ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Kérem, töröljétek a jegyzőkönyvből.

i.u. világvége 15:55

Te is törölnél pár évtizedet, évszázadot, netán ezredet is. Bár ha jobban belegondolok, meg is tetted a fajtád elől. Mire lehiggadt a sok ostobára vett sajátszabásúd, a felsőbbrendűség mentalitásával rejtett dokumentumaidat fellebbezted, de már nagyobb közönség előtt. Felháborodtak? Nem, ugye, hogy nem. Tudod elég érdekes, mert voltak meglepetések is, voltak olyan rejtvények is, amikre nem jöttél rá. Ilyen szűk látókörű a fajtád? Gondolj bele, azok csak egyszerű kövek egymás hegyén, hátán. Sír. Érdekel, hogy kerültek oda? Elgondolkodtató. Persze. Csodákat nevezel meg, alkotsz, elismered. Kecsegtetően hangzik, mégis oly mértékig egocentrikus, magamutogató, önbecsmérlő, hogy öröm nézni, ahogy hazudsz magadnak ujjongva, azt is ugyan, hogy pár fénylő kavics miatt ölöd a fajtádat. Minő csodás propaganda. A kíváncsiságod határtalan. Pár titok is ok, ok hogy ölj, pusztíts, és a titokkal még több fajtádbelit ölj. Hol az igazság? Az nem titok felebarátom, az nincs elrejtve a szemed elől, csak nem kerested. Nyavalyogsz, de nem veszed észre, ha igazán fáj valami, ha igazán örülsz, ha igazán boldog vagy. Megálltál egy pillanatra akkor, akkor, amikor érezted, hogy meg kéne? Nem? Sajnálhatod. Akkor most menj, menj, és meg ne állj, menetelj tovább hamvaidon. Szárad már a vér a kezeden? Utolsó cseppek voltak ezek, mielőtt megölted volna utolsó reményed, utódaid eredendő bűnöddel látták meg a napvilágot, eredendően rosszul injektáltad kicsiny testükbe az élet fogalmát, tanítottad őket, és nem tanulták meg, hogy mit is kellett volna tenni. Antipatikus jellem fogadta őket a tükörben, de a berögződött tudat azt sugallta, hogy ez így helyes. Igen. Te adtad neki. Ezt is, ahogy a halált hozó kórokozókat is te teremtetted saját magadnak.

i.u. világvége 18:34

Soknak érezted magad? Ölj. Ez így van rendjén. Úgy érzed elrontottad? El. Nem szólt senki, miért is tette volna, felesleges lett volna, hiszen itt mindig van egyvalaki, aki jobban tudja. Ugyan már, ne keseredj el, majd lesz valahogy, persze, ahogy szoktad nyugtatni a számodra érdektelent. Majd lesz valahogy, majd lesz valahogy. Köszönöm, nincs több kérdésem…